Van-e valaki, aki részben magára ismer? Vélemények esetleg?
Az alábbiakban egy külföldi oldalról származó eszmefuttatás magyar fordítása, amely egy aszociális kocka / weeb várható életútját hivatott leírni:
Hadd toljak ide egy összefoglalót arról, mi lesz az életeddel, ha nem változol át normalfag*-gé, és hogy az az érzés sehol nincs ahhoz képest, ami most jön.
18-20: Vége a középiskolának, és sz*rhoz sincs kedved. Ez rendben van, meg kell találnod magadat, legalábbis ezt adod be a szüleidnek. Eközben mindenki más főiskolára megy, gazdasági iskolába, olajmezőre, bárhova a p****ba. Elkezded érezni, hogy a versenyben alulmaradsz, de még mindig teljes nyugalommal elhesegeted ezeket az érzéseket.
21-23: Talán próbálkoztál valami főiskolával, és kibuktál, esetleg kivágtak a munkahelyedről mert egy autista vagy. Mindenki más lediplomázik, karriert épít, míg te egy centit nem fejlődtél középiskola óta. A pánik már érezhető, a családod aggódik, de még mindig azzal áltatják magukat, hogy biztosan csak későn érő típus vagy. Természetesen semmi emberi kapcsolatod nem volt az elmúlt 5 év alatt, szóval hova a f****a érnél?
24-26: Hogyhogy mindenki hirtelen házasodni kezd? Az érzés, amikor a "nincs barátnőm" kifejezés elkezdi értelmét veszteni, mert az összes potenciális barátnő-jelölt már rég elkelt. Eközben egy szép nagy kráter díszeleg az önéletrajzodban, és az össz meló ami szóba jöhet, azt minden reggel a Home Depot előtt osztják ki az illegális bevándorlóknak. Az eddigi hobbijaid folyamatosan veszítenek a vonzerejükből, egyre nagyobb erőfeszítést igényel, hogy egy új animét kezdjél nézni, vagy valami videojátékkal múlasd az időt. Néha rád tör az optimizmus, hogy meg tudod változtatni az életedet, de a való élet keménysége hamar letöri ezeket az a törekvéseidet.
27-29: Ezen a ponton biztos vagy benne, hogy a családod rühell, és csak annyira tolerál, mint egy szúnyogot a nyári éjszakában. Az évtizednyi bezártság mentálisan és fizikailag is egy koravén sz***á változtatott. Lehet, hogy még valami krónikus nyavajád is lett attól, hogy egész nap a seggedet meresztetted. A napi szinten előtörő megbánás és önsanyargatás felzabál, lassan rákapsz az alkoholra vagy a receptre kapható gyógyszerekre, hogy valahogy megkűzdj a gondolataiddal. Itt már marhára nem érdekel, hogy lesz-e barátnő, vagy valami értelmes meló; csak annyit szeretnél, hogy valaha büszke legyen rád a kib****tt életedben, de ahogy letolod a kilencedik sörödet is aznap, rájösz, hogy még ez is a normalfag*-ek kiváltsága.
30+: A vég.
*normalfag: Egy olyan személy pejoratív megnevezése, aki a társadalmi elvárások többségének megfelel.
válasza:Szerencsére nagyon távol vagyok ettől. Mondhatni, egy "normalfaf" vagyok.
Az írás szereplője sehol nem is próbálkozott, hogy jobb élete legyen. Akkor mégis mire számított?
válasza:Nyílván az életben sokféleképpen lehet boldogulni, nincs egy meghatározott, perfekt életút, amiről kicsit is letérve csak a nyomorúság vár.
A fenti vízió azt vetíti le, amikor valaki tinikorában rákap erre az eszképista életstílusra, hagyja magát berántani, majd akkor képes csak feleszmélni, amikor már kikezdi a mentális egészségét is ez az állapot.
válasza:18-20 évesen:végre lett a gyűlölt középiskolának,ahol mindenki utált és ki voltam közösítve.Nincsenek barátaim.Fogalmam sincs mit kezdjek az életemmel.Beiratkoztam egy szakközépbe egy OKJ-ra,de már 1 hét után átiratkoztam egy másikra.Egyetlen haverom van,de ő olyan antiszociális,hogy sulin kívül sehol sem találkozunk.Közbe rájöttem,hogy ez se tetszik és elhatároztam,hogy egyetemre akarok menni.De azért elvégzem a 2 évet,viszont ez a szakma totál értéktelen volt,nem tudok vele elhelyezkedni.Szociális életem 2 éve nincs.
20-21 évesen:Jelentkezek egyetemre,de valójában még sokkal rosszabb lesz minden.Arra az egyetemre ahova menni akartam volna,nem vesznek fel,a második helyként bejelölt szakra igen,ami hatalmas kudarcként él.Gondolkozom,hogy beiratkozzak e ide vagy újra próbálkozzak,végül szülői nyomásra beiratkozok.Azonban hamar rájövök,hogy ez a szak se nekem való,egyáltalán nem tetszik.Nem sikerült beilleszkednem se,a csoporttársaim még a közös Facebook csoportba se vettek fel.Nincsenek barátaim.Végül az első félév után újra beadom a jelentkezést oda,ahova eredetileg menni akartam volna.A második félévet azért folytatom,de egyre jobban kezdem megutálni ezt a sulit és hiányzik az OKJ ahova jártam,pedig akkoriban azt se szerettem.Majd véget ér a második félév,3 évvel járunk az érettségi után.Szociális életem immár 3 éve nincs.Megjön a levél,hogy menjek az egyetemre felvételizni.El is megyek,az eredmény azonban sikertelen.Az álmaim újra darabokra törnek.Úgy érzem vége van mindennek.Az egyetemet ahova most járok,nem akarom folytatni,mivel egyáltalán nem az én világom,nem tudom elképzelni magam,hogy ebben dolgozzak.Viszont ha itthagyom,akkor nem lesz semmi végzettség a kezemben és mehetek a gyártósorra.Titkon még fantáziálok azon,hogy jövőre újra megpróbálom azt az egyetemet,ahova menni akarok,de itt vagyok már lassan 22 éves és 3 évet kidobtam az életemből és nem lenne jó ötlet mégegy évet halasztani.
Szóval igen,ugyan az amit leírtál.Épp ott tartok,hogy kibukok az egyetemről,közben hatalmas az űr az önéletrajzomban
válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!