Miért viselem ennyire nehezen az egyedüllétet? Mit kezdjek ezzel?

Év közben nincsen semmi bajom, bejárok az óráimra, tanulok, találkozom és beszélgetek a barátaimmal, szóval tök jól érzem magam. Viszont minden egyes nyaram kínszenvedés és kb. azzal telik el, hogy csak fekszem az ágyamban és bőgök éjjel-nappal. Az elején még élvezem a semmittevést, kipihenem az évet, a vizsgákat, de utána viszont eljön az a pont, hogy halálosan unatkozom és olyankor nem tudok mit kezdeni magammal. Most is csak a vizsgáimkor hagyom el a házat és a tanuláson kívül nem is csinálok semmi érdemlegeset, csak fekszem, alszom, eszem. Viszont nincs is semmi ötletem, hogy mitől lenne jobb. A barátaimmal ilyenkor nagyon nagyon ritkán tudunk találkozni, a családtagjaim nem vevők semmire sem és ennyivel ki is fújt. Max. egyedül tudnék bármit is csinálni, de kb. a tököm tele van azzal, hogy egyedül vagyok. Egy kisvárosban lakom, ahol a korosztályomnak nincsen semmi lehetőség, így nem tudok az úgymond saját közegemben lenni és ez nagyon hiányzik.