Van értelme úgy élnem ha nincs egyetlen barátom sem? Hiába próbálkozok, senki sem akar velem barátkozni.

Csak viccelek, ne vedd komolyan.

Gonndolkozz el azon hogy mit rontasz el barátkozáskor és hogy hogyan tudnád kijavítani azt.

Én hozzám sem szól senki és nekem is fáj néha.

Csak hát én vagyok a hibás,mert én soha senkit sem keresek...

20-as éveim elején járok, barátkozó, kedves vagyok mindenkivel, majdnem mindenki szeret, még azok is bírnak, akikkel elvileg annyira nem vagyok jóba mégis jókat szoktam velük beszélgetni, mégsincs egy igaz barátom se. Van egy régóta tartó barátságom, de mivel ilyen fiatalon rengeteget változnak az emberek, így ez a változás most nagyon különbözővé tett minket. A barátnőm próbálja játszani a sznob p.csát, de közben le van ragadva a kislányos korszakánál és nem képes se családi téren se pasi téren cselekedni. Én meg itt vagyok külön élek a szüleimtől és régóta tartó párkapcsolatban élek. Ég és föld lettünk. Így aztán ugyan itt vagyok, hogy igazából legjobb barátom nincsen, csak sima "haverok", akik nem olyan fontosak. Szerintem nem baj ha nincs sok barátod, az is lehet, hogy túl érdekes a személyiséged. Én pl. néha szándékosan tartom távol magamtól az embereket.

Hány éves vagy? Ha 20 alatt, akkor az még nem annyira gázos,mert ebben a korban nem annyira elfogadóak a gyerekek es gyakran kiközösítik a másikat.

És te szeretnél foglalkozni valakivel? Érdekel valaki? Nem úgy néz ki.

Olyan ember vagy, akivel te magad ia szívesen barátkoznál? Nem hiszem...

Szóval próbálj meg olyan lenni, mint az az ember, akit barázodnak szeretnéd tudni. Hogyan érdeklődne feléd ez az ember? Mivel kezdeményezne nálad? Mi lenne neked az érdekes őbenne? Mikről dumálnátok?

Legyél ilyen! Legyél olyan ember, mint akire te is vágysz! Mert másoknis ilyen társaságra vágynak. Aki kielégíti társas szükségleteiket.