Mit csináljak, hogy ne érezzem magam ennyire magányosnak?

Már több mint másfél éve elég csúnyán szakított velem az akkori párom. Nagyon nehezen viseltem a történteket, de a családom és barátaim mellettem voltak/vannak, így igazából próbáltam minden lehetőséget megragadni, újat kipróbálni, élni, élvezni az életet, megszeretni és elfogadni önmagam. Egy jó ideig ez ment, úgy éreztem átlendültem a holtponton :)

Azonban mostanság megint egyre jobban eluralkodik rajtam az az "egyedül vagyok" érzés. Mindenki kérdezgeti, hogy nekem miért nincs senkim. Nem mondom, voltak próbálkozásaim, volt 1-1 srác akivel alakulhatott volna valami, de aztán mégsem lett belőle semmi. Sokszor azon kapom magam, hogy ülök itthon, és csak agyalok. Hogy miért nem kellek senkinek, hogy biztos velem van a baj, stbstb. Barátnőimnek sem merem már ezeket felhozni és "panaszkodni", mert nem akarom, hogy mindig az én hisztijeimet hallgassák. :/

Persze, igyekszem elfoglalni magam és meglátni a legapróbb dolgokban is az örömöt,de sokszor nehéz, amikor közvetlen környezetemben is mindenkinek jól alakul az élete, család, házasság, közös lakás stb, én pedig nem ott tartok, ahol mondjuk 5 éve elképzeltem magam :)

Az ismerkedéssel kapcsolatban meg azt vettem észre, hogy szabályosan vonzom az olyan férfiakat, akiknek én vagyok a lelki támaszuk. Utólag visszagondolva mindig az volt, hogy ha segíteni, támogatni, biztatni kellett akár a páromat, akár a kialakulóban lévő srácot én mindig ott voltam és biztattam, támogattam. De pl. amikor nekem kellett tanács, segítség...akkor maradtam egyedül. És ez annyira bosszant, hogy ezeket a dolgokat mindig utólag veszem észre, és azt hiszem ez a normális, holott ez nagyon nem így van :( vagy itt is valamit én csinálok rosszul? :(

Előre is köszönöm a segítő válaszotokat!

26/N