Valóban nem volt soha egy barátom se?

A barátokkal ugyanez. Az egyikkel akkor beszéltem utoljára, amikor megkértem, hogy segítsen a költözésnél (ott lakott egy házzal odébb) és meg is ígérte.

Nem jött, teljesen egyedül oldottam meg mindent. Azóta eltelt egy év és még azt se kérdezte meg, hogy milyen az új hely, vagy élek e még. 15 éve ismerjük egymást és állítólag fontos vagyok neki, meg ő a barátjának tekint. Ahm.. Oké. (ha ő kérne meg bármire, átutaznám érte még most is a várost, mert nekem tényleg jelent ennyit, és nem ő az egyetlen ilyen "barátom")

Amióta nem pedálozok, hogy bármilyen kapcsolatot életben tartsak, a rokonaim is eltűntek. Az utóbbi másfél évben senki nem köszöntött fel semmilyen ünnep alkalmából. Hát jó. Akkor legyen így.

Már ott tartok, hogy ha valaki el is kezd velem ismerkedni már előre tudom a forgatókönyvet és nem is hagyom, hogy végig járjuk. Inkább az előtt vágom el, hogy részemről érzelmi kötés alakulna ki. Így kevésbé fáj. Úgyis mindig ugyanaz a vége. Ami engem illet, én tudom hogy szar alak vagyok. Hiába mondta mindenki, hogy jaaaaj hát neeeeem! A mellékelt ábra épp azt mutatja, hogy de.

Mindegy végül is. Egyedül is el lehet vegetálni.

Teljesen ilyen módon alakultak kapcsolataim, virtuális, írásbeli "azonnali üzenetküldőkön keresztül megvalósuló" kapcsolataim vannak, ha nem keresek senkit, nem keres senki. Van aki már egyébként sem ír vissza... Ha valakit nem keresek, örökre, végérvényesen eltűnik életemből...

Ha esetleg adódik valami problémája, amit úgy gondol, én tudok megoldani, akkor gyorsan felhív, elhadarja problémáját, hogy azonnali segítség kellene, gyorsan oldjam meg. Probléma megoldása után ismét eltűnik, ha újabb probléma nem merül fel, végérvényesen.

Élőben is ezt tették velem sokan.

Nekem is fáj, hogy nincsenek kapcsolataim, a telefon azért van, hogy senki se hívjon, vagy azok hívjanak, akik csak kihasználni tudnak.