Magányos emberek, ti mentek nyaralni egyedül, vagy inkább otthon maradtok?

A magányos nem azt jelenti, hogy annyira beteg valaki, mint az elsö válaszoló, rá egy csomó pszichikai szimptóma illik inkább.

Aki csak azért magányos, mert nincs éppen társasága, de szeretne, annak megéri elmenni egyedül is, több okból is. Egyrészt kilép a megszokott mindennapokból így élményeket güjthet (kirándulások, tájak, városok, ismeretek), másrészt meg eközben sokszor ismeretségek is kialakulhatnak, ha nyitott rá az illetö.

Emellett rengeteg olyan dolog történik egy nyaraláson, amihet nem kell társaság, egyedül is pozitív, márcsak az is, hogy új benyomások érik. Ez az egyik legjobb módja a depressszió megelözésének és a lelki egyensúly fenntartásának.

A begubózás - amit az elsö is írt -, csak rontja az illetö lelkiállapotát és egyre inkább belecsúszik egy önsajnálatos, depresszív helyzetbe, szóval a lehetö legrosszabb ötlet.

Voltam életem egy elég hosszú szakaszában egyedül a válásom után. Elmentem nyaralni, de nem tett jót, mert mindenütt csak boldog párokat, rendezett összetartó családokat láttam, ami csak fokozta a rossz érzésemet. Ha volt is ott valaki szintén egyedül, azt észre sem vettem, mert erre voltam kihegyezve.

Viszont most 10 éve élek jó párkapcsolatban és fontolgatom, hogy egy hétre elmegyek egyedül valahova, mert a párom a munkája miatt 2 napnál többet nem tud kivenni.

Ez esetben nem tartok tőle, hogy ugyanazt fogom érezni, hiába leszek egyedül, mert van egy biztos hátországom.

Amikor volt barátnőm, (még) nem volt pénzem nyaralni.

Most, hogy már lenne pénzem nyaralni, már nincsen (normális) barátnőm...