Milyen stàdiumban nevezhető az ha màr egy munkàs kiég a mókuskeréktől?

Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy bárhol, bármit dolgoztam, mindig megtaláltam benne a szépet. Középiskolai, egyetemi éveim alatt az éjszakai vagonrakás, hétvégi sírköves, vagy kőműves melletti meló is, ha másra nem, arra jó volt, hogy gyönyörű izomzatot varázsolt nekem.

Egyetlen egyszer éreztem úgy, hogy most már tényleg elég, mert szétrúgok mindent, amikor olyan helyen dogoztam, hogy a vezér fingani sem tudott nélkülem. Valami 4 év után tudtam csak kivenni a szabadságomat, és elmenni a családdal nyaralni. De alig hogy odaértünk, az ebédlőben telefonhoz hívtak. (Akkor mg messze nem volt mobil.) A vezér valami soha nem létezett közműtérképet keresett rajtam, mert hogy az neki MOST kell. Na, akkor eldurrant az agyam,, és megkérdeztem, nem vagyunk-e rokonok, mert nagyon hasonlít az apám fa5zára. Azt hittem, amikor visszaérek, a munkakönyvem már a portán fog várni, de semmi ilyen nem történt. Évekkel később nekem kellett felmondanom.

Szia, a kiégésnek 3 fázisa van.

1. Kimerültség, de még magas fordulaton végzett munka.

2. Csökkenő teljesítmény, harag.

3. Elszigetelődés, kiüresedés.

Lehet kísérő tünet, a depresszió , pánikbetegség.

Én váltottam munkahelyet, és teljes életmódot váltottam, de meg lehet ezt előzni váltás nélkül is.

Önismereti munka, életmódváltás, munkahelyi környezet váltás sokat segít.