Kezdőoldal » Emberek » Munkahely, kollégák » Miért sirattam meg ennyire a...

Miért sirattam meg ennyire a kollégámat?

Figyelt kérdés

Az a helyzet, hogy az egyik kollégánk itt hagyott minket. Elköszönt tőlünk nagyon kedvesen és másnap már nem jött. Velünk volt bő 2 évig, de nem volt köztünk szoros kapcsolat. Dolgoztunk együtt, tanultam is tőle ezt-azt, de nem voltunk elválaszthatatlan cimborák. Még haverok se. Nem beszéltünk minden nap.

Mégis, olyan szomorú voltam és alig bírtam a könnyeimet visszatartani, mintha a legjobb barátomat engedtem volna útjára.

A leghalványabb ötletem sincs, mitől keseredtem el ennyire. Nem ez volt az első felmondás amivel találkoztam, búcsúztattam én már olyan embert is akivel egyébként sokkal jobb viszonyban voltunk és az se viselt meg ennyire.

Volt már valaki így? Mi üthetett belém?



2019. szept. 11. 20:24
 1/6 anonim ***** válasza:
Valami más problémádat ezen vezeted le.
2019. szept. 11. 20:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 A kérdező kommentje:

Hajlandó vagyok elfogadni. De vajon mit? Mifélét?


Általában elég jól tudom, mit miért csinálok és érzek. De ez most nagyon csúnyán kifogott rajtam és nagyon szeretném megérteni a lényegét. Bármi is legyen az.

2019. szept. 11. 20:53
 3/6 anonim ***** válasza:
Biztos jó munkaerő volt, csak nehéz kimondani.
2019. szept. 11. 21:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 A kérdező kommentje:

Jaj ugyan már!

Mint írtam: tanultam is tőle. Persze, hogy jó volt. Felnéztem rá és szerettem vele dolgozni, ha épp együtt kellett. De ez ritka volt.

Emberileg nem álltunk közel egymáshoz, de mint munkaerő, nagyra tartottam. Mindenképpen okosabb és ügyesebb volt nálam, egyáltalán nem esik nehezemre kimondani.

2019. szept. 11. 21:03
 5/6 anonim ***** válasza:
Mit tanultál tőle?
2019. szept. 11. 21:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:

Szakmai dolgokat, amiket tapasztalat útján tanul az ember, mert suliban nem oktatják. Nem nagy dolgokról van szó.

De másoktól is folyamatosan tanulok, ez nem kirívó eset.

Lehetséges, hogy csak a sajátos humora hiányzik. Amikor valamiért egymás mellé vezényeltek minket, akkor mindig nagyon jókat nevettünk. A többiekre ez kevésbé jellemző, legalábbis velem valahogy kevésbé viccelődnek. Most hogy ezt így leírtam, azt hiszem jó nyomon járhatok.

Köszönöm a válaszokat és keresztkérdéseket! Hasznosak voltak.

2019. szept. 12. 08:37

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!