Hogyan csináljam, hogy csak a legszükségesebb alapinformációkat tudják rólam?

Sehogy.

Ha ki logsz a sorból akkor nem tudsz a csapat teljes tagja lenni.

Mellesleg nem tudom mi ez a munkas tavolsagtarto hiszti, nekem soha nem volt gondom abból hogy valaki tudja hol lakom, hiányas cipőt hordok, vagy melyik hétvégén voltam a szüleimnel. Ahogy en se tudok mit kezdeni mások információval.

Én eleve nem akarom a csapat teljes tagjának érezni magam. Ami a munkámhoz tartozik, azt megcsinálom. Szerencsére a munkakörömhöz csak én értek, szóval nemigen kell együttműködnöm senkivel.

Nem szoktam soha a magánéletemről beszélni, ha kérdezik, akkor annyit mondok el, hogy van férjem. De ennyi. Ahhoz, hogy milyen körülmények között lakom, mikor jön meg, mit csináltam hétvégén stb., senkinek semmi köze. És velem szarban is vannak, mert közösségi oldalakon sem vagyok fent, úgyhogy maradok a, aki "fennhordja az orrát" ember.

Ami amúgy nem igaz, mert szívesen beszélgetek, csak nem a magánéletemről.

Beszélj hosszasan es részletgazdagon oyanokrol pl hogyan ültettél viràgot, mivel pucolod az ablakot, milyen uj trükköt talàltàl ki fözéshez, mikor mit csinàl a fogorvos a fogadon meg ilyenek

Maganeleti kerdeseket tereld el

Pl megkerdezik hogy telt a hetvege. Valaszolsz hogy gyorsan elrohant de vettel viragmagot (es bla bka lenyegtelen infok tömkelege)

Én tökéletesen megértelek, már az egyetemi kötelező gyakorlat alatt megtanultam, hogy nem érdemes a magánéletről beszélni. Most ami így hirtelen eszembe jut például egyszer kérdezték miért megyek szabira, elmeséltem hogy az öcsém ballagása lesz, mire kérdezték melyik egyetemre megy tovább tanulni mire mondtam hogy egyikre se, mivel ott marad a suliban OKJ-n. Na kaptam hideget, meleget a sok diplomás okostojástól, akik azt hitték abból áll a világ hogy mindenki diplomát szerez, aki nem tanul tovább az meg rágja a küszöböt. Ezen kívül a párom akkortájt kezdett dolgozni és folyamatos téma volt a munkahelye, munkája, mit csinál pontosan és egyebek. Ezen kívül a mit csináltam hétvégén, milyen volt az előző napi egyetemi előadás és hasonló kérdésekre is akkor még szorgalmasan válaszoltam, hisz nem akartam "kilógni". Valamint mivel 1 órára laktam a cégtől, így folyton meg akarták nekem szervezni a hazautat arrafelé lakó kocsis kollégákkal, pedig igazából ugyanannyi volt kocsival hisz reggel 8 és délután fél 5 körül nagy volt a dugó az utakon.

Akkor megfogadtam hogy soha többet nem árulok el magamról semmit, sőt. Azóta két munkahelyem volt, egyik helyen még ejtettem el apró dolgokat pl. arról hol lakom, mit csináltam hétvégén de igazából nem sok értelme volt mert csak pletykákat szült. Az ezt követő munkahelyemen nem mondtam semmit, sőt. A párom munkahelyének a nevét sem árultam el, mikor kérdezték hol dolgozik mondtam hogy a 11. kerületben. Kérdezték mit csinál, mondtam hogy húú nagyon összetett a munkaköre, majd mindig témát váltottam visszakanyarodva a mi munkánkra. Facebookon beállítottam, hogy csak az ismerőseim ismerősei jelölhessenek ismerősnek, és mivel nem voltak közös ismerőseink a kollágkkal így senki sem tudott ismerősnek jelölni. Volt aki szóvá is tette azt mondtam nem tudom mi lehet de igazából nem is érdekel mert csak arra használom hogy a közeli ismerőseimmel, rokonaimmal messengeren tartsam a kapcsolatot.

Ha kérdezték mit csináltam hétvégén akkor bedobtam valami hülyeséget pl. mézeszserbót sütöttem vagy pogácsát, vagy épp takarítottam - de persze általában ez nem volt igaz csak gyorsan le akartam tudni valami általánossággal, hisz semmi közük hozzá.

Én sem barátkozni járok egy munkahelyre, szerintem a magánélethez semmi közük a kollégáknak, hisz csak jó unaloműző más életén rágódni. Nem véletlenül olyan kíváncsi mindenki a legtöbb munkahelyen...