Csak én reagálom túl, vagy jogosan érzem bántónak a viselkedését?

Egyik kollégám panaszkodott a főnöknek, hogy úgy érzi ellenséges vagyok vele mostanában, pedig nem emlékszik, hogy megbántott volna valamivel. Ezt mondta nekem a főnök egyik nap, és kérdezte mi a gond kettőnk között. Mondtam neki, hogy nekem nincs vele bajom, szerintem nagyon jól dolgozik, szorgalmas és pontos, viszont úgy vettem észre, hogy engem nem kedvel. Például, egyszer egy nagy ládát hozott be a raktárba (a vállán volt) és az tele volt törékeny dolgokkal. Kérdeztem, segítsek letenni? Azt mondta nem kell. Hát oké mondom, de furcsa volt... Aztán pár hétre rá, ugyanígy egy ládát hozott be, akkor ott volt a kolléganőm is, és a kolléganőm kérdezte tőle, hogy segítsen? Azt mondta, igen légyszíves, azt megköszönné. De pár héttel előtte az én segítségemből meg nem kért. Ez is rosszul esett, de akkor még elhessegettem a dolgot. Viszont egyik reggel akartam bemenni a raktárba, de nem volt meg a kulcs, így gondoltam addig segítek máshol. Egyik kolléganőm mondta, hogy neki nagy segítség lenne, ha átpakolnám az egyik dobozban lévő díszeket, mert ő nem ér rá és mindjárt jönnek érte. Neki is akartam állni, de jött ez a kollégám, aki el akarta vinni a dobozt, mondtam, hogy mindjárt átpakolom, egy pillanat, de ő neki állt átpakolni. Mondtam csinálom én. De csak pakolta tovább, és csak ott álltam, hogy mit csináljak, és fogtam magam és elmentem, akkor pakolja ő, ha annyira akarja. Na azóta kicsit hűvösebb vagyok vele szemben, ha munkáról van szó csak akkor kommunikálok vele, és akkor is csak amennyi nagyon szükséges, mert nagyon rosszul esett, hogy bármikor ha segíteni akartam, ő nem engedte, mintha én nem lennék képes rá, vagy nem tudom miért nem akarta. Főnököm mondta, hogy biztosan csak én értettem félre, ne legyek ennyire érzékeny. De szerintem meg nem. Ti mit gondoltok? Igaza van a főnöknek és csak én reagálom túl vagy jogosan érzem bántónak a viselkedését?

L/25