Hogyan lehet/kell egy ilyen kolléganővel viselkedni?

Ha már a férjével is ilyen kapcsolatban van, akkor eltudom képzelni milyen nyomorult és kilátástalan élete lehet. Nyilván feszült és ezt a környezetén vezeti le. Ha neki szar legyen mindenki másnak is az.

Nem hiszem, hogy az ilyesmit lehet jól kezelni. Én talán csoportosan próbálnám leépíteni, hogy legalább érezze azt, hogy a viselkedését a közösség nem tolerálja. Munkahelyre dolgozni jár az ember, nem pedig másokon kiélni a saját frusztrációját. Ezt ő is tartsa tiszteletben.

Mindenesetre előre látom, hogy jön majd valamilyen férfi hozzászóló, hogy csak egy jó dug.ás kell neki. :D

Volt munkahelyemen mindenki nyalt neki mert mindenki tartott töle.

A röhej az egeszben hogy kvalifikalt szakemberek (penzügy, logisztika, stb területek)tartottal egy paraszt erettsegis penztarostol. Mert töle zengett az egesz epület mindig. Ha vki nem tetszett neki besugta a vezérnek es kötelezöve tette neki a csapatepitö treningen a resztvetelt meg mindenki béréröl is tudott ugye alapbol meg pletykas rosszmaju volt aki nönek sem nezett ki az is frusztralta.

Az addig okes hogy en eljöttem onnan. neha jelentgettem azert a vezetesre amiket müvel es szabalyosan elbagatellizàltàk fentebb. Valoszinü valami protekcios barom.

Es a helyzet fix. Diplomas müvelt emberek ilyeneket lenyelnek komolyan.

Nálunk is volt egy ilyen. 2 éve volt nyugdíjig, úgyhogy elviseltük.

Bár én nehezen viseltem, úgyhogy párszor elküldtem a k. anyjába.

Akkor kussolt el amikor leöntöttem egy vödör vízzel :D

Nem vicc, tényleg így sikerült lehűteni az agyát!

Mintha egy volt kollégámat írtad volna le, meg se merem kérdezni hol dolgozol :D Ugyanez volt, ha elmentem wc-re 16:00-kor mert nagyon kellett, majd utána 16:30-kor hogy hazáig ha dugó van mindneképp kibírjam, mire jöttem vissza megkérdezte, hogy miért mentem WC-re már megint hisz előbb voltam. Utána találgatott, hogy biztos fontos találkozóm lesz és izgulok előtte.

Engem le is nézett amiért magasabb végzettségem volt holott az anyám lehetett volna, na meg ugyebár sokszor kioktatott amiért ő a rangidős. Előbbi engem abszolút nem zavar, gondolom őt fusztrálta a végzettsége ezért akadt fenn ezen.

Eleinte próbáltam kiállni magamért, vitába szállni vele, de értelmetlennek bizonyult csak felhúztam magam. Mikor pl. megbeszélésen voltam mindig ki akart faggatni hogy mi volt, azaz mindenről tudni akart. Mellette nyomatta naphosszat a pletykáit. A kérdésére mindig valami egyszerű választ adtam, pl.: - Na mi volt a megbeszélésen. - Semmi különös. - Na de mégis, tudod ez engem is érinthet akár. - Nem volt olyan ami téged érint / Ha ilyen lett volna szerintem téged is meghívtak volna.

Vagy például: - Főztél mostanában valamit? (ha nem, akkor jött hogy az ő idejében nem lehetett azt megtenni, hogy 27 évesen a férjét és a gyerekeit kaja nélkül várja haza este, munka után/előtt mindig főzött). - Igen - Mit? majd Hogy készítetted? - Én elmondtam nagyvonatalkban, mire ő: -Én nem így szoktam hanem úgy hogy... Majd próbáld ki te is. - Ok.

Szóval próbáld meg vele a kommunikációt minél inkább leredukálni, a pletykálkodására ne legyél vevő. Én általában bedugtam a fülem és zenét hallgattam, abszolút nem voltam rá kíváncsi. Persze ezért is megszólt hogy nem lehet velem rendesen együtt dolgozni (azaz pletykálkodni vagy csesztetni) merthogy mindig be van dugva a fülem. Konkrétan lesz*tam.

Mosolyogj minden vergődésén és amikor megkérdezi, hogy min mosolyogsz, akkor informatív módon közlöd vele, hogy "Jobb, ha nem tudod!", - majd sorsára hagyod! Fél év múlva már szólni sem fog hozzád, - nemhogy információkat próbálna meg kisajtolni belőled! Nekem az apám volt ilyen "informatív"!

Hová megyünk? - Hát fiam, le a térképről!

Mennyi az idő? - 10 perc múlva 20 perc!

Mikor indulunk? - Ez után.

Mi lesz a tévében? - A hét bezárt ajtó. / Özvegy tehén bosszúja. / A vak asszony visszanéz.

- És így tovább...

Egy ideig majd szétvetett - gyerekként is - az ideg, aztán ráhangolódtam, hogy nincs értelme semmit sem megkérdezni tőle. Nem vagyok erre büszke, de - sajnos - működött.