Létezik, hogy bizonyos munkakörök/szakmák elbutítják az embert?

Igen, ha mindíg ugyanazt csinálod, akkor ehhez alkalmazkodik a szervezeted és az elméd.

Én vagyonőr vagyok, de én is nézegetem folyamatosan, mit lenne érdemes tanulni, jelenleg az online újságírásról, online médiavállalkozásról próbálok megtudni dolgokat, hogy megy ez valójában stb.

Nézegettem a webes programozást is, de ott arra jutottam, hogy hiába jó benne valaki, hiába naprakész a tudása, ha satuba fogják a tökét a határidőkkel, meg ha a csapattal muszáj összedolgozni, akkor akárhogy is nézzük csak másokra vagy ráutalva. A sikeres szóló karrier, meg elég plátói dolog ezen a téren szerintem.

Amíg irodai adminisztrátorként dolgoztam, és agyilag az volt a legeslegmegterhelőbb, hogy észben tartsam az aktuálisan ellenőrizendő adatot, illetve, hogy mindent ellenőriztem-e, én is azt éreztem, hogy kvázi el fogok butulni.

Tanulni kezdtem.

A hétvégéket végigtanultam, egyrészt nagyon élveztem, másrészt beleéltem magam a jobb jövőbe. Így igazán rossz volt hétfőnként felkelni.

Én világ életemben könnyen felejtettem el dolgokat, rövid és hosszú távon is.

Fiatalon tudtam rajzolni, ma már azt se tudom hogy kell. Tudtam elég jól németül, ma két szóra ha emlékszem, stb.

És nyilván munkakörben sem mindegy,m hogy "használva" van az agyam, vagy offon van egész nap.

Hogyne léteznének... bevallom őszintén én egyetem alatt voltam a legpengébb.

Már a doktori fokozat (PhD képzés) alatt is kezdek eltunyulni agyban, pedig műszaki és természettudományos problémákat oldunk meg. Olyanokat amiknek alaposan utána kell nézni vagy olvasni.

Ennek ellenére viszont hogy nem "tanulok" tárgyakat, ismereteket, nem kell vizsgákra járni, ZHt írni stb... az agyam elpuhul...és beszűkül az ismeretanyagom egy specializált tudományterületre.

Hát ha még monoton melóm lenne pl a Richter gyárban, egész nap ugyan azokat a kísérleteket végezném... elsorvadna az agyam.