Rendben van ez az érzés? Ti voltatok már így? Ha lesz munkám elmúlik?

Én nyáron voltam munkanélküli saját akaratomból, én mondtam fel szintén azért, mert a munkámat hiába szerettem az új főnökömet ki nem állhattam.

Nagyon jól elvoltam itthon egy ideig, aztán mikor már sokat voltam egyedül vágytam volna egy kis társaságra - na nem a kollégákéra, hanem pl. a pároméra, barátokéra, családoméra, azonban hétközben ők is dolgoztak és nem volt rám idejük. A kollégák, azaz azok az emberek akikkel nap mint nap kényszerből össze voltam zárva és nagy részüket még csak nem is kedveltem egyáltalán nem hiányoztak. Azonban egy idő után csak teltek és teltek a napok, úgy éreztem nem csinálok semmi értelmeset a hétvégéken kívül és már a pénzem is fogytában volt.

Most dolgozom, a kollégákat ugyanúgy a hátam közepére nem kívánom, a munkával nincs bajom és legalább pénzt keresek amit majd elkölthetek.

Szóval ha lenne egy pénzcsap, azaz nem kellene mindenképp dolgozni inkább beindítanék egy egyéni vállalkozást, mert a munkahelyi közösségek nagyon nincsenek ínyemre :) Viszont én annyira mint te nem éreztem rosszul magam otthon, elővettem a régi nyelvkönyveket, illetve egyéb könyveket olvastam, nyáron kertészkedtem. Inkább csak az zavart, hogy nem keresek pénzt és eltelnek a napok miközben egyre kevesebb a pénzem.

Én jelenleg is ezt érzem, leszámítva azt, hogy én hihetetlenül jól érzem magam otthon is. :)

Mondják ezt, hogy emberek között lenni.....

Januárban félig-meddig munkanélküli voltam, párom nincs, egyedül élek. Még baráti programhoz is aránylag kevéshez (heti 1-3-hoz) volt kedvem. Nem vágyom állandóan emberekre. Így is túl sok van belőlük, pl az utca is tele van velük (Budapesten élek sajnos).