Miért baj az, ha komoly vagyok egy állásinterjún?

Nem vagyok tapasztalt interjúzó... Az első interjúmon azért csesztek le, mert térd fölé ért a szoknyám. Utána az volt a baj, hogy nem tűntem elég céltudatosnak és érettnek...

Oké, megembereltem magam. Ma meg azt mondták egy másik helyen, hogy nem biztosak benne, hogy jól érezném magam náluk. Mert hogy túl komoly vagyok és nem elég laza. Mondtam, hogy én értem ezt, de azért ha először beszélek valakivel, inkább felmérem a terepet és nem engedek meg olyan poént, ami esetleg primitív vagy sértő, illetve igyekszem egy elegánsabb utcai viseletet választani és azt hangsúlyozni, ami a munka szempontjából releváns, nem azt, hogy ha a szabadidőmről kell beszéljek, akkor nem a haverokkal töltött estét ecsetelem, hanem hogy mikkel foglalkozom a konstruktívabb dolgok közül. Mondtam, hogy azért fontos nekem ez a munka és nem akarom, hogy alkalmatlannak tartsanak szakmailag, ezért igyekszem releváns válaszokat adni és a "mi a célom" kérdésre az jut eszembe, hogy szakmailag mi a célom, nem az, hogy mi az életem értelme.

Nem zökkentettek ki ezzel, próbáltam diplomatikusan elmagyarázni, hogy nem karótnyelt vagyok, csak elővigyázatos, hiszen a jelenlegi kollégáimmal is jó a hangulat a munkahelyen, de nem úgy tűnt, hogy érti...

Mintha félne attól, hogy nem lehet velem barátkozni vagy nem tudok csapatban dolgozni csak azért, mert nem elég, hogy barátságos vagyok, ha egyszer nem a személyes dolgaimmal jöttem elő azonnal és nem akartam olyan lenni, mint egy haverral két sör között. Mondta, hogy győzzem meg, hogy nem vagyok olyan. Akkor mondtam a már említett magyarázatot és azt, hogy szerintem ebben a fél órában hiába hozok fel példákat a múltból és indoklom meg a viselkedésem, nem hiszem, hogy bizonyító erejű lesz, parancsszóra pedig nehéz feloldódnom.

Ahh nem tudom, mit csináljak. Úgy érzem, hogy ha épp nem a képességeim miatt, akkor minden más szar miatt nem kellek normális helyre. Egy kicsit elkeserített, hogy őszinte legyek...