Mi volt eddig a legrosszabb munkád és miért?

Pincérkedés

Utálok jópofizni, az embereket sem bírom, sem a szoknyát, gyűlölöm a szoknyát!! Pedig kötelező volt, ahogyan a gumizott haj is, ami rettentően rosszul áll! Havi milliós fizetésért sem vállalnám

Rendőrség.

A C-t nem verhettem, a fegyvernél közölték, ha előhúzom elmeszelnek, majd kitalálták, hogy menni kéne kilakoltatásokhoz. Na ekkor léptem ki.

Leltározás a Unixnál

Az egy dolog, hogy egy hatalmas szakadék volt köztem és az átlagos munkaerő színvonala között (többségük ilyen 8 általános alak volt), mellé volt valami limit is, hogy mennyit kell csinálni egy nap alatt, ami arányos az egyéni teljesítménnyel, tehát hozzád mérten várnak többet és nem segített a porallergiámon az a lepra, ami volt a raktárakban. Persze mindez éjjel zajlott, a halál fszáról kellett hazajönnöm a cigányputrikon keresztül, volt valami szar szünet a műszak közepén, ami alatt ha dolgoztál, nem fizették ki és nem is mehettél haza hamarabb, szóval ki kellett menni a többi szerencsétlennel cigiszünetre meg miegymás. Gusztustalan ruhában kellett dolgozni, hideg is volt, rohadtul elegem volt azon az egy héten.

Utána is érdekes helyre kerültem, azonos volt az órabér, csak irodában, normális napszakban végezhető munka, rendszergazda... Hát kb annyira voltam rendszergazda, mint a hullamosó orvos, gyakorlatilag gondnok helyett használtak meg nyomtatóban patront cserélni. Alapvetően nem volt rossz a hely, sok munkám nem volt, tudtam tanulni legalább mellette, de szintén nevetséges volt, hogy a felettesem mindent rám nyom, amihez nincs kedve és azzal balfszkodik, amit én simán meg tudtam volna csinálni normálisan... És ment volna ő fel az álmennyezet mögött routereket keresni... De nem. A másik kedvencem az volt, hogy volt a cégnél egy vén kujon, aki minden nővel ki akart kezdeni és már láttam azt a rohadt vigyort a fején, mikor jött be és tette a csődört az irodában. Egyszer felküldtek hozzá, akkor ténylegesen nemet mondtam, hogy én biztos, hogy nem megyek oda egyedül, nem én leszek az, aki elindítja ellene a harmadik fegyelmit molesztálásért.

Aztán végül megtaláltam a magam színvonalát, normálisabb fizuval.

2018 márciusától júliusáig: Gallicoop húsüzem, Szarvason.

Alapból totál nem volt az én világom, és csak azért vállaltam be, mert muszáj volt már valami kis keresethez jutnom.

Gyomán éltem, és céges busszal vitték be a távolságiakat. Ami azt jelentette, hogy a délelőtti műszakban már hajnali 5 körül elindultunk, hogy a 6 órás kezdésre odaérjünk, ergo már 4 körül keltenem kellett magam reggelente, hogy időben kiérjek a buszmegállóba.

Az éjszakai műszakok szintén nem voltak a szívem csücskei.

Emellett a hely sötét volt, hideg és büdös, minden műszak végén tiszta dögszagúan ültünk vissza a buszba, és hiába mostam volna hajat minden nap, ha aztán másnap ugyanúgy bebüdösödik.

Ami azt illeti, épp a nyers húsok, bőrök, belek fogdosása viselt meg a legkevésbé, az ilyenekhez szerencsére van gyomrom.

De a műszakvezetők sokszor hajcsár-üzemmódban működtek és úgy beszéltek velünk az újakkal mint a kutyákkal. Sokszor kétemberes munkákat végeztettek egyvalakivel, és olyankor rögtön ment a szidás és b*zmegolás, ha az illető nem bírta az iramot.

De engem igazából az viselt meg a legjobban, hogy mint azt írtam, márciustól júliusig dolgoztam ott a tavaszi-nyári időszakban, és 1-2 hónap után már tiszta lelkibeteg voltam a tudattól, hogy odakint olyan szép napsütéses, nyári jó idő tombol, de nekem meg bent kell robotolnom egy ablaktalan, sötét, hideg, büdös helyen.

Azért, hogy valami jót is írjak: a kollégák nagy részével egész jól kijöttem, és legalább annyit falhattunk különféle sonkákat, kolbászokat, sajtokat, amennyi csak belénk fért.

De kábé ennyi.

Csináltam tisztességesen a legjobb tudásom szerint, de az első adandó alkalommal továbbálltam egy jobb munkahelyre.

Ma már végre sikerült olyan állást találnom, ami minden téren passzol hozzám és hosszútávon is szeretnék itt maradni. Előbb feküdnék a vonat elé, minthogy vissza kelljen mennem egy Gallicoophoz hasonló munkahelyre.

26/F

Egy foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást nyújtó cégnél dolgoztam, eddig azt rühelltem a legjobban. Csak pár hónapot bírtam ott, az utolsó néhány hétben már annyira ki voltam készülve, hogy szinte nem is ettem, mert az idegtől nem volt semmi étvágyam, aludni is alig aludtam, minden reggel gyomorgörccsel mentem be dolgozni, délutánonként pedig gyakran már sírva mentem haza... sokszor azt se tudtam, hogy vajon a megkönnyebbüléstől sírok-e, hogy végre vége lett a napnak, vagy attól, mert úgy éreztem, nem bírok ki még egy napot ott.

Rendszeresen túlóráztam, nem egyszer éjfélig vagy hajnali 1-ig bent voltam a papírmunka miatt, de a főnököm még így sem volt elégedett, hétvégén, ünnepnapokon, sőt, még éjszaka is ugyanúgy felhívott, e-maileket küldözgetett, sokszor ordítozott és minősíthetetlen stílusban beszélt (nem csak velem, igazából mindenkivel), és én nem bírtam ezt a nyomást.

Életem legjobb döntése volt, amikor felmondtam és otthagytam azt a helyet.

Az egyetlen pozitívum, amit el tudok mondani a helyről, hogy a közvetlen kolléganőmet nagyon megkedveltem, igazából ő volt az egyetlen személy ott, aki miatt egyáltalán kibírtam azt a pár hónapot.

Sales egy kis külföldi cégnél. A külföldi vezető egy igazi gyökér volt, aki úgy akarta motiválni az embereket, hogy folyamatosan a kirúgással fenyegette őket és mindig csak emelte a mércéket. A csaját mutogatta, hogy ő a top Saleses pedig nem is ezzel foglalkozott...😂 Valahogy mégis a 40 órás másik munkaköre mellett a legjobb teljesítményt hozta...🤷‍♀️ Nekünk meg játszanunk kellett a hülyét, hogy tényleg, ezt mégis hogy csináltad? Szívesen tanulnánk tőled.

Később vezetőt csinált a barátnőjéből de legalább ő nem terrorizálta úgy az embereket, mint a csóka. Volt még pár érdekes tapasztalatom, de ennyire alja vezetőséggel sehol sem találkoztam.:D

Diákmunkában gyár, csomagolás olykor volt szörnyű, rohantatás, állandó leszidás, de volt olyan is, hogy másik diák csajszi rosszul mondott el valamit, utána pedig azért cssztek le...

Viszont ezek egy-egy nap voltak.

Életem első normál munkahelye volt iszonyú monoton irodai adatrögzítés! Konkrétan a munkák 80%-ában hosszú Excelek és internetes felületek között néztünk össze adatokat full manuálisan. Néha pedig javítottuk, szintén full manuálisan.

Az elején minden új volt, amikor becsöppentem a munka világába, még itt is sok új infó volt és a csapat is jó volt. Szerettem.

Aztán a csapat is egyre rosszabb lett és fél év után már a monotóniát se bírtam. Ráadásul mélyen belül azt hittem, hogy egyre érdekesebb feladatokat kapunk majd, ahogy beletanulunk. Hát, nem!

Az utolsó időszakban ráadásul egy asztalhoz kerültem egy személyiségi zavaros emberkével, aki sokat bántott.

Abban az időszakban a 9 óra végére szinte fizikailag voltam rosszul, voltak már fura idegrendszeri tüneteim.

Plusz iszonyú rosszkedv, nyűgösség. Sok sírás, bent is.

Amit tanultam munka mellett, azzal nem lehetett elhelyezkedni illetve ha szintén irodai admin területre váltottam volna, az cseberből vederbe.

De végül csak leléptem!