Mennyire lehet demoralizáló a későbbiekre nézve egy munkahelyen, ha a home office-t a továbbiakban(járvány után) is fenn akarják tartani(ha korábban bejárósan működött)?

Nagyon jó volt a társaság, jó volt, hogy nem csak szárazon a munkavégzés ment, hanem mindig volt kihez szólni. Alapvetően a motivációhoz is nagyban hozzájárult, hogy csapatban dolgoztunk. Mivel azonban bejött a vírus, így mindenki átkényszerült home office-ba, aminek persze vannak előnyei is, de összességében inkább egy kényszer szituáció volt. Mivel azonban call centeres munkáról van szó, hamar kiderült a vezetők számára,hogy ez működik otthonról is,így azt a döntést hozták, hogy ezt az állapotot a járvány után is megtartják, az irodát pedig kiadják(ez ugye költséghatékony egy cégnek). Csakhogy így 3 hónap távlatában is már elkezdtem észrevenni, hogy a korábbi lelkesedésem kezd alábbhagyni, nincs kihez szólni, csak az ügyfelek hívásai jönnek, nincs az a motiváló közeg, a szociális tér, amire azért egy normális embernek igénye van. Így az ember akaratlanul is befordul és ez nem biztos, hogy jó hatással lesz hosszútávon a munkamorálra, hogy ilyen személytelenül emaileken vagy néha max 1-2 vidóüzeneten keresztül zajlik az egymás közötti kommunikáció. Más cégeknél is az erre való átállást látom, ami nem feltétlen jelent jót a jövőre nézve. Vannak persze előnyei is a home office-nak, az ideális az lenne, ha lehetne otthonról is meg bentről is dolgozni,de a teljes átállás úgy gondolom csak még jobban elszigeteli az embereket a szociális élettől, ami már egyéb területeken is jellemző.