Volt már olyan munkahelyed, ahol a nagy főnök(ök), csak hosszas könyörgés után, vagy egyáltalán nem engedtek el szabadságra?

Hàt nekem is ugy kell idöziteni a szabikat amikor tudom hogy nincs éppen hajtàs.

A hajtàs közepén ha mégis egetverö élethalàl dolog lenne (pl akàr birosàgi ügy), akkor elengednek ugyan de mégis megvan az a filing hogy a sz.rban hagyom ott öket es furdal a lelkismeret.

1.vagyok

Nàlunk annyiban jo hogy rendszer van.minden ho eleje nagyon kemény de a ho végék lightosabbak. Igy ha olyan van ho végére idözitem

Volt, de az a főnök direkt ki akart tolni velünk. Konkrétan szemtanú előtt kértünk szabadságot, mert emailben nem válaszolt, hogy ne legyen nyoma, utólag meg letagadta hogy szóban elengedett. Mondjuk akkor is letagadta, amikor tízen álltunk előtte, hogy ott voltunk, hallottuk hogy elengedted xy-t... de ez már komikus volt.

Levelezőn tanultam, úgy vett föl, hogy havi három napot mindig kivehet a sulira, aztán persze nem akart elengedni. Szemtanúk előtt mondtam neki hogy dr meg volt beszélve, azt mondta nem volt, de na jó, menjek... mentem, már első nap hívott hogy hol vagyok, ő nem engedett el. Aztán nem is hosszabbított szerződést, azt mondta, mindig csak elmegyek szabadságra, úgyhogy dolgozzak pár hónapot feketén, majd utána meglátjuk... Akkor láttam utoljára azt a majmot.

Nekem szerencsere nem. Mindig kiadtak. Azokra voltak pipak csak, akik kb egy nappal elotte szoltak, hogy holnapra kene, de altalaban ok is megkaptak, keves kivetellel.

Olyan volt, hogy a szabadnapjaimon is berangattak, mert epp valaki lebetegedett vagy ilyenek, de szerencsere szerettem azt a melot, ugyhogy nem zavart annyira, szivesen mentem. (Ilyenkor csak a keszulodest utalom, de ha mar bent vagyok, akkor nincs baj.)

Mondok cifrábbat.

Volt munkahelyemen a főnök elment egy hétre szabira. Szabályosan belém beszélte, hogy nekem sem kell az irodában ülnöm. Tudtam, hogy ez azért nem ilyen egyszerű, mert biztos, hogy lesz valami, ezért 12-ig mindig bent voltam. Negyedik nap, éppen hazafelé sétáltam, mikor hívott őrjöngve, hogy hol vagyok. Mondom, megyek haza. De hát az ember ott áll az ajtóban, miért nem szóltam, hogy elmegyek. Az volt az első alkalom, hogy visszaszóltam neki. Beleröhögött a telefonba, hogy jaaa, elfelejtette, hogy megbeszéltük a szabit.

Anyukám dolgozott ilyen helyen. Kolléganőjének meghalt az anyukája, főnök közölte, akkorra időzítse a temetést, amikor nem kell dolgoznia (egy napot mentek-egy napot nem, így volt a műszak), mert ő nem engedi el szabadságra.

Tesómnak hirtelen kórházba kellett mennie egy bizonyos dolog miatt, anyukám pont dolgozott, könyörgött a főnöknek, hadd engedje el és hadd lehessen a gyerekével, főnök nem engedte el.

Külföldről jöttem haza, anya aznapra szabadságot akart kivenni, hogy ott legyen mikor megjövök, főnök közölte, hogy nem érdemli meg a szabadságot. Ez volt az utolsó csepp, felmondott.