Ki hány évesen kezdett el dolgozni az első munkahelyén?

Még 27 évesen se. A szüleim tartanak el. :)

Jöhet a piros jel...

16

22f

15

Most 20 leszek

#1-es vagyok.

Sajnos nagyon félrecsúsztam és a mai napig szülői segítségre van szükségem. Próbálok talpra állni...

Gyerekkoromtol kezdve dolgoztam a családi gazdaságban (fólia).

19 évesen elkezdtem iskola mellett dolgozni.

21evesen a szakmámban kezdtem el dolgozni és még abban az évben vállalkozó is lettem.

Most 26 vagyok, azóta is azt csinálom, de váltani szeretnék.

Elégedett nem vagyok, utáltam, hogy nem volt gyerekkorom.

Aztán igazából sose voltak munkatársaim, így mindig irigykedtem a barátokra, hogy mennek céges karácsonyi vacsikra stb.

Viszont büszke vagyok arra, amit elértem, de haragszok is magamra, amiért hagytam magam elkenyelmesedni és nem fejlődtem eleget.

Szóval elég összetett ez nálam 🌠

21 évesen dolgoztam először, közmunkázni mentem, ki a városszéli gátoldalra + erdőbe. Sose gondoltam rá komoly munkahelyként, csak egy ilyen egynyári lébecolásként, amíg a szakmámmal nem találok valami normális munkahelyet. Csak végül homokszem került a gépezetbe, ugyanis nagyon nem akaródzott munkát találnom abban a térségben, úgyhogy majd egy évet sikerült ott lehúznom.

Igazából minden kellemetlen tényezője ellenére, én szerettem ott lenni. A fizetés persze egy vicc kategória volt, de ennek fényében a munkában sem szakadtunk meg, kint voltunk a jó levegőn és eldumáltuk, elhülyéskedtük a napokat a többi kollégával. Jó emlékekkel jöttem el onnan :)

Utána kitanultam még egy OKJ-t, majd ismét elkezdtem különböző alkalmi munkahelyeken dolgozni, de egy idő után meguntam ezt a rendszert. 24-25 évesen már nem volt buli és kalandos egyik f*s munkahelyről a másikra vándorolni, hanem azt éreztem, hogy most már valami komolyabbat szeretnék kezdeni magammal, megállapodni végre valahol.

Jelenleg egy könyvesboltban dolgozok a fővárosban. Nagyon szeretem, mert illik hozzám és nagyon kényelmes, komfortos :)

És őszintén szólva, mai fejjel már örülök, hogy anno nem féltem "bepiszkolni" a kezem a közmunkával, meg a többi gyári-üzemi munkákkal, mert sokkal tisztább lelkiismerettel élvezem a jelenlegi kényelmemet úgy, hogy közben tudom, hogy már megjártam a másik végletet, a szamárlétra alját is.

Régen persze én is arról álmodoztam, hogy az első OKJ-m után rögtön meg is találom életem munkahelyét, és ott építek magamnak karriert, de most biztos sokkal nyámnyilább és elkényeztetettebb ember lennék, ha akkor így alakult volna.

Bármennyire is nem szerettem az előző munkahelyeimet, emberileg, jellemileg, tapasztalatilag nagyon sokat kaptam tőlük.

26/F