Gyári munkáról mit kell tudni? Mennyire elviselhetetlen a monotonitás? Mennyit kell/lehet kommunikálni a többiekkel? Bármi egyéb?

Fizikai fájdalmak (nekem egész testem fájt, nagyon kemény fizikai munka volt, anyámnak a háta ment tönkre), feljövő depressziós gondolatok hogy mit keresek itt, az idő szuper módon belassul, kollégák büdösek, igénytelen, ordibálnak és lehordanak, aki betanított az idegbeteg, ha nem megy elsőre kapod az ordítást. Amiben én voltam ott hatalmas a zaj, pár perc szüneted van, mire elérsz oda hogy beleharapj a kajába a főnök már szól hogy hékás, ne lógd el a munkát.

A férfi munkatársaim olyasmiről beszéltek, hogy nudista strandon láttak egy nőt akinek nagyon nagy volt a fanszőrzete, így ordítva mesélte, a többiek röhögtek, felnőtt, öreg emberek. Mindenki kávé és cigifüggő, a fizetés nagyon kevés.

Kötelező felszerelés is volt, vagy nagyon szűk volt az ordas nagy bakancs a rohadt forróságban, vagy túl nagy, és alig lehetett benne járni.

Ha megfigyeled a többi embert, ismétlik saját magukat. Minden nap ugyanazokat mondják el, szinte mintha forgatókönyv lenne, ugyanaz történik minden egyes nap, és nem veszik észre, mert már beleőrültek gondolom.

Ez az én tapasztalatom. Egy barátnőm mesélt a gyári élményéről, ő azt mondta jól elvolt, mert más fiatalok is ott voltak és tudott velük jót beszélgetni, és nem volt megerőltető fizikailag a munka annyira.

Műanyag fröccsöntő gépek mellett voltam "robot" pár hónapig egyetemen, nyári szünetben.

Hát fogalmazzunk úgy, hogy inkább kötném fel magam, mint hogy újra ennyire monoton és céltalan munkát végezzek. Inkább maradné otthon, vagy pusztulnék éhen, de biztos, hogy oda vissza nem mennék.

Amúgy fizikailag nem volt megterhelő, sokkal inkább lelkileg.

Alapból nem voltam az az önbizalomban dúskáló ember, tipikus "mit keresek én itt" gyerek voltam, aki kereste helyét a világban.

Gyári mellóban kezdjük ott, hogy 2x1,5 óra utazás, busz, villamos, HÉV. Reggel még nem láttam a napot, este már nem láttam, aztán nyár volt...értitek.

Pénz is szinte nulla. Energiám, időm sem volt. Konkrétan azért éltem, hogy dolgozzak.

Maga a munka is tudott vicces lenni. Ha az előtted lévő szart bele, ott hagyta a gépet 10 perccel hamarabb, akkor elúsztál és fél napod azzal telt, hogy próbálod utolérni a gépet.

Ebédidő is olyan volt, hogy percre pontosan 20 perc, de addig ha nem ettél is ülni kellett. Gép mellett enni nem lehetett.

Nekem még azért is beszóltak, ha ülve dolgoztam, vagy zenét hallgattam. Nyilván van amikor ez veszélyes lehet, vagy bármi. Na de mikor nem az és amúgy is csak a Retró rádió üvölt meg a gépek, akkor nem mindegy? :D

Nyilván az ott dolgozók sem voltak egyszerűek...azaz, hogy túl egyszerű népek voltak. Megvolt egy ellenséges hozzáállás a diákmunkásokhoz. Igaz ha valaki nem fellengzős, lekezelő, normális volt velük, mint én is, akkor azzal elvoltak teljesen. Meg ritkán akadt, akivel egy gép mellé kerültünk, és legalább beszélgetni tudtunk.

De mondjuk legalább nem kellett 3 műszakozzak, azt soha nem csinálnám, akiket látok, teljesen kikészülnek tőle.

Aki szereti a monotonitást, annak jó hely a gyár, aki viszont nem szereti, annak nem. :D

Én is dolgoztam a LEGO gyárban, csak én diákként. Amikor kezdtem, akkor még 3 műszak volt, 8 órásak, majd mielőtt végeztem, átálltak a 12 órázásra. Igazából ha jó emberek közé kerülsz, akkor lehet beszélgetni, gyorsabban is megy úgy az idő, és szünetre is normálisan leváltanak. Ha valami gondod van, segítőkészek. Velem ilyenek voltak, úgyhogy szerettem ott dolgozni. Hol álló, hol ülőmunkát végeztem. Az öltözőszekrények szerintem nem olyan kicsik (ha azóta nem változtak). A mostani munkahelyemen már tényleg alig férnek el a cuccaim. 😃 Nekem nagyon tetszett, hogy modern a gyár, tiszta, jól felszerelt mindennel a mosdó, öltöző is. Étkezőben vannak automaták (kávé, üdítő, nasi), van külön konyha is, ahol meleg ételt vehetsz. A gyár előtti tó is nagyon szép.

Dolgoztam még az Electroluxban is, ott már nem volt olyan jó. 😃 Sokkal fárasztóbb volt nekem, mert végig állni kellett, és csak 2 óránként volt 5 perc szünet (plusz ugye a rövid kajaszünet).

Konzervgyárban a körülmények voltak a legrosszabbak: meleg, nedves, mindenhol az épp gyártásban lévő alapanyagok, és a szagok befogták a munkaruhámat... A mosdó sem volt tiszta. De akadtak ott is kedves emberek.

A mostani helyemen is sok jó arc van, így jobban elmegy az idő, beszélgetünk, néha még az angolomat is tudom gyakorolni külföldi munkásokkal. 😃

Itt is tiszta, modern minden, van étkező, lehet meleg ételeket enni, de van hűtő és mikró is, meg persze mindenféle automaták.

A főnököm is rendes, jó fej. Nem szalag mellett vagyok, nem teljesen monoton a munkám, de persze van egy ismétlődő folyamat, viszont félig számítógépes munka, így nem hülyékkel vagyok körülvéve. 😃

12 órázni kell, 3 napot menni egymás után, majd 3 nap szabad. Nem olyan vészes, mert amikor teljes napjaim szabadok, mindent meg tudok itthon csinálni. Napi 2 órát ingázom, mert innen is van ingyenes céges buszjárat, és kb. nettó 200 körül keresek. Persze nem tervezek innen nyugdíjba menni, de gyűjtögetni jó, és tanulok mellette.

#7

Akkor te valószínűleg a tiszavasvári úti új gyárban voltál, de van egy régebbi gyár a debreceni úton, az már annyira nem nagy szám.

Azert sokmindentől függ ez. Én is dolgoztam gyárban de nem volt olyan szörnyű. A végre már sajnáltam, hogy eljövök.

Ha kitudod kapcsolni az agyad és járnak mindenféle a gondolataid akkor kilehet bírni.

Neha el is beszélgetsz a munkatarsakkal persze lesznek közöttük kevésbé kellemes emberek is akik majd beszologatnak.

Most irodában dolgozom de ez sem jó mindig fáj a nyakam meg a hátam az üléstől es kikészít idegileg a sok stressz, gyárban szinte sosem streszeltem ment a munka rutinból.

Reggeles műszakokat nem igazan kedveltem de a délutános es az éjszakai műszakot szerettem.