Fullasztó légkör - ha áthelyezem a fókuszt másra, átvészelhetem?

A munkahelyemen egyáltalán nem szeretnek. Van, aki full alaptalanul, max. a főnök hülyeségei miatt azt hiszi, viszonyom van vele (pedig nincs, és nem is szeretném, hogy legyen, van egy csodálatos párom). Néhányan meg egyszerűen alkalmatlannak tartanak arra a pozícióra, amit nem kevés munkával és néha túlórákkal, de igen, az átlagnál hamarabb értem el.

Bizalmasom ott nincs, eddig azt hittem, a főnökkel kijövünk, de mostanában azzal is csak meccselni kell ilyen piti dolgokon, mint az, hogy be kéne rendesen fűteni az irodámban...

Alig érdeklődik felém bárki is, nagyrészt egész nap egyedül vagyok az irodámban, a semmilyen ebédes csevejekről is lemondok lassan, semmi értelmük. Úgyis mondhatok bármit, senki sem fog tőlem kérdezni semmit, ahogy eddig sem.

Viszont észrevettem, lassan már kezdi ez az egész felőrölni az egészségemet. A hétvégén egyszer majdnem elájultam, kezeim-lábaim zsibbadtak, a nemi problémám kiújult, az állkapcsom úgy pattog, mint még soha... ezért úgy döntöttem, taktikát váltok, és erre a maradék 1-2 hónapra, amennyit pénzügyi okokból itt töltenék:

1. beiktatok némi mozgást az életemben (ülőmunkám van)

2. elkezdem átterelni a legnehezebb pillanatokban a fókuszt másra. Arra, aki miatt ezt az egészet még tűröm, ameddig össze nem költözünk, és biztossá nem válik egy másik állásom az Ő városában, hogy lehessen egy szép, majdani nyugodt életünk.

És úgy néz ki, az utóbbi (fókuszváltásos-gondolatelterelős taktika) még a munkahelyen is működik, csak az a baj, hogy még csak most fejlesztem.

A mozgással is most meg tudtam nyugtatni magam kicsit.

A kérdésem viszont az lenne, hogy azok, akik voltak már hasonló helyzetben, mivel oldottátok magukban a stresszt? És ezek a módszerek vajon, amikkel most próbálkozom, működhetnek hosszabb távon is (ebben az 1-2 hónapban)?