Szociális fóbiában szenvedők, hogy sikerült beilleszkedni a munkahelyeteken?

Nagyon nehéz, én mindenhol különcnek érzem magamat.

Minden kezdet nehéz,szociális fóbiával meg sokszorozottan igaz ez.Én azt javaslom vágj bele,ne gondold túl,és a családdal is menj ide-oda,tudom hogy rohadt nehéz rászánni magad új dolgokra,vagy olyan dolgokra amelyeket problémásnak ítélsz meg,de segít...hülyén hangzik,de úgy válik könnyebbé az életed,ha a lehetőségekhez mérten alakítod a komfortzónádat.Ha mindentől elzárkózol,akkor a 4 fal közé szorulsz,és ahogy egyre több időt töltesz így,egyre nehezebb lesz kimozdulni és rászánni magad dolgokra.Nekem az első munkahelyem nagyon nehéz vot,a beilleszkedés,voltak nagyon kellemetlen napok,gyakorlatilag ott sajátítottam el a szakmám,így a társasági beilleszkedés mellett ,a szakmai megfelelési kényszerrel is problémáim voltak.Sokszor a határon voltam,hogy feladom.De kitartottam,csináltam,sodródtam az árral,és mindig jobb és jobb lett minden téren,megszoktam.Megszokás kérdése.A munkahelyre pedig azért mész elsősorban,hogy dolgozzál.A többi kolléga is azért megy oda...nem társasági életet élni.A legtöbb embernek megvan a maga gondja baja,hiába gondolod hogy minden szem rád tekint és minden kolléga veled van elfoglalva,nem így van :) De biztosan tapasztaltad már a saját bőrödön,hogy amitől előre rettegtél,és betegesen féltél tőle és aztán megtörtént az nem is volt annyira szörnyű,mint amilyennek gondoltad.Sajnos ez a betegség ilyen,általában túlzottan felnagyítja a dolgokat,és nagyobb ügyet csinál belőle az ember,mint kellene.Persze sajnos a kollégáidat nem választhatod meg.Sajnos vannak olyanok,akik ha valakin a gyengeség legapróbb jelét látják elnyomják,és eltapossák.Az ilyen embereket el kell kerülni,ha van rá lehetőség munkahelyen belül.Nekem többnyire jó tapasztalatom van kollégákról,barátságosak,kedvesen fogadtak,és megtudtam velük találni a közös hangot,idővel.Az idő a kulcs,türelemre és kitartásra lesz szükséged.Az első napok úgyis arról fognak szólni hogy megismerd a munkahelyed,a munkát,a szokásokat,az embereket,be tudj illeszkedni.Egyébként az egészséges emberek egy szociális szorongással küzdő személyt úgy látnak,mint bárkit.Szerintem ez általánosan elmondható.Max. annyit szűr le a másik hogy egy kicsit csendesebb,visszahúzódóbb,nem egy nyitott,kezdeményező nagyszájú személy...vagy épp valami bántja,mert úgy látszik mintha szomorú lenne...vagy valami miatt ideges,feszült.Ennyi látszik a külvilág számára,ezen felül olyannak látnak az emberek,mint bárki mást!

Minél többet menj emberek közé, minél többet kommunikálj, akármiről beszélgethetsz, az időjárástól kezdve a sportig, a lényeg, hogy jól érezd magad, fejlődjön a kommunikációd, és múljon el a fóbiád.