Miért félek ennyire betegesen a munkától?

Régóta próbálom leküzdeni ezt a félelmemet, hogy elmenjek az adott interjúra és ha felvesznek akkor rendesen dolgozzak.

Világéletemben munkakerülő voltam.

Dolgoztam talán 8 hónapot egyhuzamban suli után de ott is azon járt a fejem, hogy amíg tudom húzom és jelentkezek suliba még nappalisba, hogy ne kelljen dolgoznom.

Ez az időszak nekem sajnos véget ért, hisz már nem mehetek suliba.

De nagyon kellene a pénz csak utálok dolgozni.

Lett volna egy hely ahova tudtam volna menni és szerettem is volna oda menni csak 3 műszakos és lehetetlen lenne oda a bejárás sajnos ezért az felejtős de máshol meg nagyon szorongok úgy mint iskolában.

Sosem éreztem ennyire félelemmel telve mint most.

Egyszerűen utálok dolgozni, utálom a munka kifejezést, magát a munkahely szót.

Ma is lemondtam ez közeli munkahelyet, mert féltem hogy nem nekem való és ott sok elvárás lett volna ami nekem nincs meg, ezért most megint kezdhetek keresni de nagyon félek.

Itthon vagyok szinte egész nap, közösségbe csak akkor megyek ha muszáj, közlekedésen is állandóan azt hiszem engem figyelnek.

Egyedül csak egy árufeltöltői tapasztalatot tudok felmutatni ahol sokáig voltam de utáltam nagyon, csak azért voltam ott mert akkor kényszerítettek szinte mert még fiatal voltam.

Szeretnék azért dolgozni hogy legyen pénzem, de nem olyan helyen ahol sokat várnának el tőlem.

Öngyilkosságon is sokszor gondolkodtam, de kizárt, hogy úgy tegyem meg hogy sikerüljön mert olyan szerencsém is van, ezért kivárom a természetes halált inkább, de közben nem akarok ennyire lepunnyadni.

Sportolni nincs kedvem és nem is akarok...

Társat a hátamra se kívánnék nem hogy szexuálisan aktív életet folytassak vele amiben sosem volt részem de nem kívánom, undorodok tőle...

Hogyan erőszakoljam meg magam és menjek el valami munkára hogy legyen pénzem?

Milyen betegségem van ha ennyire félek az emberektől és mindenképp kerülni akarom őket?