Dolgoztal mar olyan munkahelyen ahol nem voltak szimpatikusak a kollegak?

Érdemes különbséget tenni, hogy szimplán csak nem találjátok a közös hangot vagy mondjuk halálra szivatnak és elérik, hogy felmondj.

Én voltam már úgy, hogy a kollégámmal 20 év korkülönbség volt köztünk és kb érdemben semmiről nem tudtunk beszélgetni. Így úgymond eléggé unalmas volt a munka. De kibírtam mert kellett a pénz.

De például hallottam már olyat, hogy valakit nem akar befogadni a csapat aztán folyton keresztbe tesznek neki, szivatják és a vége meg az, hogy felmond.

Volt ilyen, es egy 1 ev mulva ki is leptem. Mikor oda kerultem, eloszor volt egy kulturalt ertelmes kozeg, a kornyezet, az emberek meg a munka is tetszett. Aztan 1-2 honap alatt atalakitasok voltak masokat is folvettek, szoval valtozott a csapat. Es egyszercsak kialakult egy vegtelenul primitiv undorito irodai allapot. Egesznapos karomkodas, undorito getto szleng. Gyagyas ovodaskent csufolodtak masokon. Nem volt mindenki primitiv allat, de eleg 2-3 ember aki a tobbieket is befolyasolja es kialakitja az undorito viszonyokat. Kulon idegesito volt, hogy ezek a hangadok, meg szakmailag is nullak voltak, amit primitiv alparisaggal kompezaltak. Szoval ebbe a kornyezetbe nem tudtam, es nem is akartam beilleszkedni.

Mikor kileptem, akkor talan furcsa modon, nem mondtam a fonokoknek, HR-esnek, hogy valojaban miert lepek ki. Nem mondtam, hogy nem vagyok hajlando napi 8-9 orat ilyen primitv kozegben eltolteni. Mert akkor cikinek ereztem, hogy ezert kilepek, hogy igy "kenyeskedek". :))))

Altalanosagokra hivatkoztam, jobb fizetes, kevesebb utazas.

Mo.-n minden munkahely ilyen. Kipcsak főVezír urunk megmondta, hogy munkaalapú társadalom van, így nincs mit választani, hogy bírom/nem bírom.

Azonban a nípe tehetne lépéseket, hogy egymást elviselve élhessünk egy közös munkahelyen...

Igen, ők voltak a betanítóim, 3. hónap előtt inkább felmondta...mert utána lekellett volna tölteni a felmondási időt.

2-3 25-30-as nő volt a betanítóm, az egyik éppen szakítófélben volt a párjával és folyamatosan nyomta a hül.yeségeit, férfigyűlölet stb.

A másik simán idegbeteg volt, ha lassabban dolgoztam az volt a baj, ha gyorsabban akkor meg az :D

Folyamatosan az várták el hogy beszélgessek velük, bólogassak ha mást szidnak stb

Utólag megtudtam hogy a munkámra semmi panasz nem volt, ezért csodálták hogy kiléptem.

Dolgoztam és szörnyű volt.Nem éreztem magam mert mások voltak mint én.Eljöttem végül mert a főnök nem annyit fizetett amennyit ígért és amúgyis nehéz volt a munka és a kollégák gázak voltak.

Másik alkalom a betanítom rám volt szállva és folyamatosan kötekedett velem.Ismerős ajánlott be ide és nem akartam felmondani emiatt de végül szerencsémre bezárt ez a cég és így minden kellemetlenség nélkül el tudtam jönni.

Egyedül szeretek dolgozni mert úgy biztos nem fogok ki egy kötekedő frusztrált barmot sem

Igen, elég nagy és nagymúltú vállalat, de magyar, és a szoci mentalitás elég keményen jelen volt.

Minősíthetetlen üvöltözés, egymás szavába vágás, kavarás minden egyes értekezleten. Én ennek nem csak szemlélője hanem szervezője voltam (kellett volna hogy legyek...), így közvetlenül befolyásolta a munkám. Szemtől szembe bájolgás, utána durva hátbaszúrások mindennaposak voltak, minden szinten, osztályon. Közvetlen kollégáim széles spektrumon mozogtak az apatikus, kiégett és az űberbunkó között. A főnökünk szerint minden a mi hibánk volt. Tropára ment az egészségem, amikor eljöttem szűk 1 év után, érdekes módon számos más kollégával egyszerre mondtunk fel. :D

Én elkezdtem dolgozni egy helyen, első “szakmabeli” munkám volt.

Full kezdőként felvettek, de más opciojuk nem volt mert nem volt más a pozícióra. Először abszolút úgy gondoltam, hogy szar lesz, de aztán összebarátkoztam egy kolléga karbantartóval akit nagyon szerettem, mert meg lehetett beszélni vele bármit, hülyéskedni is lehetett vele, de komolyan is tudott beszélni és ő is bírt engem. Aztán a karbantartók placcában ültem és ott volt egy másik kolléga is elkezdtem vele beszélgetni, mert láttam, hogy ilyen széttartás van vagy csak nem ismerik egymást. Aztán valahogy osszehoztam a csapatot ha lehet így mondani, de aztán a 2-3 héten jöttek újoncok és én maradtam velük ismerkedős napon amivel semmi baj nem volt. Aztán napok leforgása alatt, oda sodrodtam hozzájuk és az egyik tag elkezdett fonokoskodni felettem mikor amúgy én előbb voltam ott, másrészt nincs felettem hatalma és csicskaztatni akart egy másik karbantartóval, aztán én mondtam hogy biztos nem és elmentem a másik haverhoz és vele nyomultam mivel be tanuló fázisba voltam. Ő is csak pislogott meg a többiek hogy mi a szart képzelnek ezek. 4. Hét péntekén éppen mentem haza munkából csak kavarogtam a városba es nemtudtam felvenni egy hívást, megálltam visszahívtam és mondja a hr-es pics@ hogy menjek miért nem vagyok bent? Hat mondom végeztem 2ig voltam nem 4ig mivel úgy jártam ahogy a munkatársam, nem is értettem...aztán mondja hogy hétfőn menjek össze pakolni mert ki vagyok rúgva. Gondolom mondanom sem kell hogy az a pár paraszt turhatott ki a helyemrol, mivel mikor mentem kipakolni nem értette senki hogy mi a franc van...

Üdv Peti!