Egy teljesen monoton, gyártósori munkát végző embernek hogy lehet annyira jó kedve, hogy egésznap röhög?

És mindenkinek kötelező ugyanúgy gondolkodni, mint neked vagy mi?

Ismerősöm takarítónő évtizedek óta. És egy mosolygós, csupa pozitív valaki, aki SZERETI a munkáját. Igen, akkor is, ha nem igényel magas szintű szellemi képességeket (egyébként a hölgy nem buta ennek ellenére) és monoton is.

Sőt, én is voltam takarítónő, és én is szerettem, az időbeosztás miatt hagytam csak ott.

Nagyon jó szokott lenni a hangulat, de ne dolj be neki. A háttérben olyan játszmák vannak... :)

Egyetemistakent nagyon sok gyárban dolgoztam, velem nagyon kedvesek voltak, azóta is hálás vagyok nekik, azért mert nem szivattak. A háttérben nagyon kemény játszmák vannak ám.

Én amúgy szerettem hallgatni a történeteiket stb. Egyik gyárban volt egy cigány és egy zsidó jobbikos pasi (szürreális mi?), azok úgy szivattak egymást :D sokat nevettem azokon a szoparbajokon.

Ugyan nem gyarban dolgozom, de az en munkam is egy baromi monoton melo.

2 fele ember dolgozik itt, valaki vagy allandoan unott, szar kedvu, megoltek a lelket, kiegett, a masik fele a tarsasagnak viszont szinte mindig johangulatu, jokedvuen dolgoznak, nevetgelnek.

Ugyanazt a munkat vegzik, megis tudod mi a kulonbseg a ketto kozott?

A hozzaallas.

Tudod, aki ennyire kiegett es unott, az lehetne akar extrem sportolo, vagy ejtoernyo ugro, vilagutazo, izgalmas munkaval rendelkezo, egy ido utan ugyanugy beleunna, es a francba se kivanna a “munkat”.

Nagyon sok mulik a szemelyisegen, a hozzaallason.

Ehhez buddhai bolcsesseg kell. Szerintem azok az emberek hajszalpontosan tudjak, milyen pusztito ez a monotonia, de nem adjak meg magukat.

Haboruban, halaltaborban is voltak, akik nem adtak meg magukat.