Bérigény megjelölés állásra jelentkezéskor? Nem komolytalan dolog?

Nem hát. De erre épül szinte a teljes hazai gazdaság: a legegyszerűbb feladatokat megcsináljuk óccsóér' a nyugati gazdáknak. Azok a munkahelyek, ahol minőségi munkaerő kell, akár drágán is, a központokban vannak, a leányvállalatokhoz óccsó droid kell.

Egyébként meg ez a leggusztustalanabb megoldás, amivel a munkáltatók élhetnek: még alkudniuk sem kell, alkuszik magára a paraszt. A legalacsonyabb bérigényűeket behívják interjúzni és aki még éppen alkalmas a munkára, azt felveszik. Nem kell bérajánlatot írni a hirdetésbe. Természetesen megy a kamu a béralkuval, de legyünk őszinték: általában Dávid alkudozik Góliáttal. Az állások kilencvensok százalékában van választék jelentkezőkből, ha az egyiknek nem tetszik a cég ajánlata, majd a következő elfogadja. Ha éppen állástalan az álláskereső, akkor elég csak pár hónapot várni: ahogy jönnek a sárga csekkek a havi 0 Ft-os bevétel mellé, úgy olvad el a büszkeség és egy idő után a megalázó ajánlat is jó lesz, mert több, mint a semmi. Ha meg éppen egy borzasztó munkahelyről menekülne a dolgozó, akkor is elég csak várni egy kicsit. Még pár hét gyomorideggel, üvöltöző kisfőnökkel, sz*rkavaró kollégák között, napi 12-14 óra munkával és megpuhul annyira, hogy inkább összehúzza a nadrágszíjat, de elég lesz neki a kisebb bér is, amit kínáltak. Legfeljebb amíg rá nem bólint az ajánlatra a jelentkező, egy kicsit még taposnak a többieken, hogy csinálják a munkát, amire keresik az embert. Ha a napi 8 órás bérért úgyis 10-et vannak benn, még egy órácskát igazán ráhúzhatnak, az már nem oszt, nem szoroz.

Abban a pár százalékban, mikor a jelentkező tudása vagy kapcsolatai miatt tényleg értékes a munkaadónak, nincs belőle száz másik és még jó is az anyagi helyzete, mert a fent említett előnyei miatt jó állásban dolgozik, nincs rákényszerülve a váltásra, van valódi béralku. De ezt általánosnak tekinteni nagy dőreség.