Dolgoztál már olyan munkahelyen ahol öltek meg a munkával?

A húsüzem és a csomagolóüzem is olyan volt, amit csinálgattam ugyan, de hosszú távon kiszipolyozott.

A húsüzemben eleve három műszakoztunk és egy másik városból jártam be, szóval gondolhatjátok, hogy a délelőttös műszakban hánykor kellett felkelnem, hogy reggel 6-ra beérjek. Ezen kívül a munkahelyen hideg volt, büdös, sötét és magában a munkában sem leltem különösebb örömömet. De legalább a kollégák nagy részével egész jól kijöttem.

A csomagolóüzem már ott volt a lakhelyemtől pár perc sétára és ott már éjszakázni se kellett, valamint kicsit többet is kerestünk, úgyhogy sok téren előrelépésnek számított. Viszont sokkal monotonabb munkát kellett végezni, és sokkal több volt az olyan kolléga, akik nem fogadtak be. És igazából ez volt a legtaszítóbb abban a helyben.

Találtam azért ott is néhány havert, de rajtuk kívül rengeteg volt a helyi alfahím keményarc. Biztos tudjátok kikről beszélek. Akik már régebb óta ott dolgoztak, csapatba verődve jártak, és amikor csak tudtak, mindig szakítottak rá időt, hogy közösen bullyngolhassanak. Persze mindig csak csoportosan, egyénileg már egyikük sem volt olyan bátor.

A főnökeim sem voltak velem különösebben megelégedve, úgy pedig elég rossz dolgozni egy helyen, ha folyamatosan azt éreztetik veled, hogy nem kedvelnek téged, nem örülnek neked és csak a levegőt rontod ott.

1 év és két hónapot dolgoztam ott.

Mindig azután álltam tovább ezekről a helyekről, amikor máshol már le volt zsírozva egy jobb lehetőség.

Nem tartoznak életem legvidámabb korszakai közé ezek a munkahelyek, de örülök, hogy megéltem ezeket is. Emberileg és kitartásilag nagyon sok tapasztalatot merítettem belőlük, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak elvétve jó pontjaik.

Ma már egy kényelmes, kultúrált állásban dolgozom, normális kollégákkal és azt csinálom, amit szeretek és amihez értek is. És sokkal jobban tudom élvezni, sokkal jobban meg tudom becsülni a mostani kényelmemet a régi munkahelyeimnek hála. Mindig mikor zsörtölődnék valami miatt, emlékeztetem magam, hogy miket, hol és milyen körülmények között dolgoztam pár évvel ezelőtt, és rögtön rájövök, hogy nem is olyan nagy a probléma, mert azokhoz képest arany életem van.

27/F