Jó döntés az, hogy azonnal felmondok?

Rögtön érettségi után kerestem munkát, mivel nem voltam biztos hogy tovább akarok-e tanulni és nem is tudtam volna fedezni a kiadásokat, emellett jogsit is el akartam kezdeni. Ezért, egy plázában kezdtem el dolgozni eladóként. Nem a legjobb hely számomra, mivel egy nagyon zárkózott személyiség vagyok, egy szorongó típus, ezért nagyon nehezen kezdődött minden, rosszul éreztem magam a sok ember között. A kollégám akivel naponta 12 órát töltök egy 2x8 méteres helyen egyszerűen kibírhatatlan. Nagyon unszimpatikus, nem értünk egyet sok dologban, teljesen más személyiségek vagyunk. Sokáig csicskáztatott, mindenhova küldözgetett, mindig én voltam a hibás mindenért. Mindenbe belekötött, pl.hogy nem beszélek elég hangosan a kliensekkel Sosem felejtem el, hogy első héten minden nap végén azt hangoztatta hogy "Mióta jöttél semmi szerencsénk nincs"( valamiert le volt esve az eladás abban a periódusban) Már az első nap azt éreztem hogy nem nekem való, maga a környezet is nagyon nyomasztott. Csakhogy, nem akartam otthon maradni, mivel nagy valószínűséggel elhangzott volna a klasszikus "18 évig voltalak köteles eltartani, ezután már nem ".

Így telt el már lassan 8 hónap. Nap mint nap a stressz, folyamatosan gondolkodtam a felmondáson, de egyszerűen nem voltam rá képes. Valamiért féltem odaállni a szüleim elé és azt mondani hogy nekem ez nem megy. Inkább minden nap szenvedtem és nagy erőfeszítéssel ezt nem mutattam ki a munkahelyen, hogy nehogy az legyen hogy nem végzem rendesen a munkámat Vagy ilyesmi. Legszívesebben felmondanék és keresnék egy másik munkát ameddig kezdődik az egyetem. Talán azért is nehéz ez az egész mert a főnököm és a munkatársam hozzánk közel laknak és ismerik a szüleimet, mármint ilyen alap szinten, felületesen. Nagyon nyomaszt ez az egész és nem tudom hogy hogyan tudnék kimászni belőle. Valaki valami ötlet, tanács?