Mi volt a legmegalázóbb vagy legkellemetlenebb munkahelyi szituáció, amit átéltetek?

A fenti eseten kivül egy másik problémás szituációba is belecsöppentem. Gyógyszerészként patikában dolgozok és egyik reggel nyitáskor döbbenten láthattam, hogy egy bizonyos csöves, aki nem ritkán mászkált a patika környékén, bizony odakulélt a patika oldalsó részén a falhoz. Csak gondolom, hogy Ő volt, én már csak a végeredményt láthattam.

Elképesztően bosszús voltam, amikor megláttam a reggeli nagy barna cuccot, nem tehettem mást, fogtam a lapátot és eltakarítottam. Nem hiszem, hogy ez része lenne munkámnak, a hivatásomnak, de sajna el kellett takarítanom a cuccot. Nem híreszteltem az esetet másoknak...

Volt egyszer egy munkahelyem...

Pályakezdőként dolgoztam egy bizonyos munkahelyen négy hónapon keresztül. Azért csak ennyi ideig, mert többet nem bírtam az elmebeteg főnököm miatt.

Miután elkezdtem ott dolgozni, egy hónap múlva kegyetlenül rám szállt. Egész nap üvöltözött velem, mindenbe belekötött, amit csináltam, burkoltan lehülyézett, megszégyenített a kollégáim előtt. Hallomásból úgy tudom, hogy ezt a mocskolódást fél évente eljátszotta valakivel. Mindig megtalálta a célpontjait, akikkel gonoszkodhatott.

Több alkalommal úgy rám üvöltött a laborban, hogy összerezzentem. Annyira remegett a kezem, hogy majdnem leejtettem a laboreszközöket.

Kezdő dolgozóként nem tudtam eldönteni, hogy hagyjam rá a bunkó stílusát, vagy szóljak vissza neki, hogy legalább minimálisan megvédjem magam. Semmi nem használt ellene. Lábtörlőnek nézett engem.

A verbális támadások sorozata után egyre több kolléga javasolta, hogy váltsak munkahelyet. Ha az a főnök rászáll valakire, menekülni kell, nincs más megoldás, mondták nekem.

Később súlyosbodott a helyzet. Már a táppénzt is javasolta az egyik kolléga, annyira üvöltözött velem az az idióta főnök. Rövid időre el is mentem táppénzre.

Négy hónap után sikerült új állást találnom. Megszabadultam az ingerült hülyétől.

Később fény derült a Mutyizásra. Sajnos az is történt a lelki terror mellett. Az a lényeg, hogy a gyógyszerkiskereskedelemmel foglalkozó cég nem szállíthat külföldre gyógyszert, kizárólag a lakosság gyógyszerelésével foglalkozhatott a cégünk hivatalosan. A főnök a kapcsolatai segítségével viszont elérte -gondolom csempészek segítségével- hogy külföldre kiszállítsák a beszerzett nagy mennyiségű gyógyszert, amit jó áron tudott értékesíteni. Az ügy összes részletét nem ismerem, de valószínűleg jó üzletet ütött nyélbe, tudtommal Budán volt lakása. Évekkel később lebukott, amikor a gyógyszernagykereskedő elkezdett vizsgálódni a nagy értékű gyógyszerrendelések miatt.

Az ügy végére a főnököm és a tettestársa tudtommal 30 millió forintos bírságot kapott, de sajnos nem vették el a diplomájukat. Az a lényeg, hogy végül megkapták a büntetésüket.

A legutóbb olyat hallottam a volt főnökömről, hogy lesoványodott és úgy néz ki, mint egy hulla (biztosan félt, hogy elveszik a diplomáját). A történtek fényében nem tudom sajnálni azt a rosszindulatú embert. Nagyon sok szenvedést okozott nekem és más kollégáknak.

5. anonim!

A szorongásaimat írom le, és név nélkül akarom kiírni magamból.

Amikor a kérdést kiraktam, azt hittem többen fognak kommentezni. A többi kérdésemnél nagyobb volt a tolongás :)