Általános tény, hogy az, az ember olyan munkahelyre kerül, ahol kevesebb a munkája, mint az előző munkahelyén volt, akkor ellustul? Ti kerültetek ilyen helyzetbe, hogy az új munkahelyeteken nem volt annyi munkátok? Mi a személyes tapasztalatotok?

Voltam kőműves, most kamionsofőr vagyok.

A gondolatától is elfáradok, hogy én újra betont keverjek.

Szerintem igen, legalábbis én így vagyok.

De nem is lustaságnak mondanám, inkább belekóstoltam a jóba. Régebben gyárban dolgoztam, ma irodában, több pénzért,kötetlen munkaidőben. Pont minr az előbb a kamionsofőr, én is szorongva gondolok vissza azokra az időkre.

Én egy olyan helyen dolgoztam, ahol volt, hogy 7 óràt szünet nélkül ledolgoztam és a hetedik óraba odajött leb.szni a főnök, hogy valamit elb.sztam, mert lusta vagyok. Tényleg nagyon sok volt a munka, a lelkünket kidolgoztuk és egy zsarnok főnök izélgetett minket folyton.

Átmentem egy akkor induló projektre egy másik helyen. Ügyfélszolgálat. Csak egy nyelvi vonal volt még, ők már rendesen dolgoztak.

Ez azt jelentette, hogy meg kellett csinálni a kötelező céges trainingeket, majd az SME trainingeket tartott.

Igen ám, csak az SME-nek is kismillió dolga akadt, plusz egyszer ledarálta azt, amit tudnunk kell, szóval már csak ismételgette magát, a projekt meg - júniusban érkeztem meg és decemberben indult be.

Annyit kértek, hogy június-december legyünk ott a munkaidőben (9-18) meg hogy próbaljuk a munkával kapcsolatos dolgokkat lefoglalni magunkat

Az elején mindenki lelkes volt. Beültünk a már dolgozó emberek mellé, hogy nézzük őket, de olyan nyelven beszéltek, amit nem értettünk, a hívás után összefoglalták, hogy mi volt, de addig is csak néztük a képernyőt és nem értettük mi történik, plusz, ez csak én vagyok, de zavart, hogy órákon át ülök más aurájában és a képernyőjét bámulom, semmit nem csinálok.

Szépen elkezdtek ritkulni a shadowingoló emberek, idővel mindenki a gépénél ült és a training anyagot olvastuk újra és újra.

Aztán eluntuk és szépen mindenki elkezdte megnyitogatni a fbt meg a Youtube-ot, elkezdett filmet nézni, rájöttünk, hogy a főnökök leszarják.

Voltak páran akik igyekezték magukat fejleszteni, ők fel is kapaszkodtak sme meg tl pozícióba később, de a banda java csak a közösségi portált nézte.

Aztán jött az, hogy a szünetet nem vettük komolyan. Addig azzal riogattak minket, hogy a kártyaleolvasó rendszerén visszanézik, hogy hányszor voltunk kint, mennyit voltunk el, de, amikor rájöttünk, hogy ez kamu, nem figyeltük, hogy mennyit vagyunk el, volt, aki duplaebédszünetet kivett, én egyszer fél hatkor mentem le cigizni és utána már csak 10-15 percre mentem vissza az irodába.

Meg sokan eltűntek hosszabb időkre (plázáztak), de azért már haraptak a felettesek, így is sok mindent engedtek nekünk.

Aztán már jött a knowledge transition. A hawaii-ban a még nagyobb hawaii volt ugyanis elmentek a főnökök is, szóval, ha egész nap kint lettünk volba azok, akik az országban maradtunk, sosem tudja meg a vezetőség.

Na én ebben a félévben nagyon ellustultam.

Jól hangzik amúgy, hogy a semmiért kaptam fizut, de borzasztóan unalmas volt, nem sok mindent lehetett csinalni, hogy lekösd magad, az idő meg lassan telt emiatt.

A tlek csináltak játékokat meg hasonló dolgokat, de nekik a projekt beindításával annyi dolguk volt, hogy idővel nem értek rá ilyenekre.

Fu, nekem fordítva volt..

Az előzőnél sem unatkoztam és kitöltöttem a 8 órát mindig, korrekt volt a mennyiség és idő.

Az uj helyen meg meg meg lehetett pusztulni, darálás volt ezerrel, nagyon nem fért bele a mennyiség a 8 órába, de határidők meg elvárások mégis voltak... mindneki feszkos volt ezek miatt. Én meg zombi legtöbbször a nap végén, és nem tudtam értelmesen eltölteni azt a pár óra szabadidőm, többször túlóra a is nyomtam még otthon l, hogy meglegyenek dolgok...

Egyébként azt sem bírnám ha alig lenne munka, de az utóbbit sem... valahogy az előző helyemen ez kordában volt tartva: ami befért a 8 árába befért, nem hajtottak szét és facsartak ki minket. És mégis jó volt a teljesítmény és morál is.

Sziasztok!

Az én előző munkahelyemen is hozzávoltam szokva, a semmittevéshez, de a mostani, hát az kb. hihetetlen.

Ha csak én nem megyek, hogy csináljak valamit, akkor egész nap ülhetek a klímás irodában úgy, hogy semmi dolgom. Egyébként meg van céges autó, oda mész, ahova akarsz a város területén. Ezelőtti munkahelyemen elég szigorú volt minden, az öltözködés stb. de ott sem kellett a napi 1-2 feladaton kívül semmit csinálni.

A mostani helyen 1 éve vagyok, nem hittem volna, hogy valaha ilyet mondok, de: hálistennek lassan befejezem az iskolát, amit elkezdtem, mert ezt a semmittevést már annyira nem bírom. A fizetés sem olyan jó, szóval inkább dolgoznék és tennék értelmes dolgot természetesen jobb fizetésért.

100%-ban lustultam és visszafejlődtem az előző és a mostani munkahelyemen is, hiába van "nyugdíjas" helyem. Eddig ez 5 év, már ideje lenne dolgozni is :D