Miért van az, hogy minden helyzetet az ember a legjobb tudása és képessége alapján old meg, de méltatlan bánásmód követi ezeket?

Pl: régen a főnök nagyon sok terméket rendelt, nem győztük ezeket kezelni, persze mi lettünk a hibásak, pedig sokat dolgoztunk. A főnök az igazgató barátja is. Aztán mindig, munkavállalóként, a férfiak voltak előnyben, minden téren, holott többször voltak agresszívak a többiekhez képest.

Lett egy új főnök. Beképzeltnek tartotta mindenki, mert még az idősebb nagyfőnökről is úgy beszélt, hogy: nem nagy eresztés. A nőkkel nem tudott szépen beszélni, volt is belőle többször baj.

Mikor egy főnökkel, egy illető tetszett nekünk, mindenben próbált jobb lenni, többször visszatartott információt, egyszer rád sem nézett, utána jött nagyon kedvesen. Roma volt, de ez nem játszott szerepet a helyzetek alakulásában.

Volt egy másik roma vezető. Sok elvárása volt mások felé, volt hogy a barátnőmet védenem kellett, mert vékony és csipegetős nőként, sokszor rengeteg munkával látta el, a munkáját negatívan értékelte. Volt rengeteg helyzet még. Én ott voltam, de a helyzetek megoldása szakszerűen zajlott. Viszont, én meg, nagyon megjártam a helyzetek alakulásával.