Élhetetlen helyzet?

Nenrég elhagyott a vőlegényem, ami eléggé megvisel sajnos. A munkahelyen próbálom tartani magam, de mostanában úgy érzem, hogy semmi nem sikerül és sorban csalódom a baràtaimnak hitt kollégákban, főnökömben.

1. Az egyik kollégámmal nagyon jó viszonyom volt, viszont, mióta tudja, hogy szingli lettem, kerül, amikor pedig nem, azt kell hallgatnom, hogy ő milyen boldog párkapcsolatban él. A múltkor velem akart wellnesst nézegetni a baràtnőjének. Kegyetlen volt.

2. A céges baráti társaságommak szervezni szerettem volna egy közös ebédet (a bónuszomból), rendkívül rideg, 1 mondatos válaszban elfogadták, de azóta nem beszélnek velem és nem értem az okát. Azt hittem, hogy örülni fognak, tényleg a jószándék vezérelt.

3. A főnökömnek említettem, hogy gondjaim vannak, azóta teljesíthetetlen hatàridőkkel ad nekem feladatokat. Hetek óta nem tudok normálisan aludni (napi 1-2 óra), erről szintén tud, mégis engem küld kiküldetésre az ország másik felére, totál egyedül. Ma pedig látom az emailt, hogy a sleppjének 2 napos pihenőt rendelt el, miközben nekem erőn felül kell teljesítenem. Az összes, valóban szakmai feladatot én csinálom meg, mivel nekem van benne tapasztalatom.

4. A legrosszabb: volt rajtam egy könnyen szöszölődő ruha, amit kiszúrt az egyik kolléga és nekiàllt leszedegetni a szöszt. Mivel évek óta jóban vagyunk, ezért megköszöntem, hogy segít, de észrevettem, hogy neki ez egy indok arra, hogy végigtaperoljon. Undorodom. Egy házas emberről beszélünk, kisgyerekkel.

Nem szeretnék ráakaszkodni senkire, de segítségre, megértésre és támogatásra lenne most szükségem. Én azt gondoltam, hogy mi tényleg barátok vagyunk, ők számíthatnak rám, én pedig rájuk. Ne gondoljátok, hogy panaszkodni szeretnék nekik, de nem szeretnék egyedül lenni. Gyakorlatilag senkihez se tudok szólni a munkahelyemen és kirekesztettnek érzem magam azért, mert nehéz időszakom van, mindennap úgy megyek be dolgozni, hogy senki se szól hozzám. Mit rontok el, velem van a hiba?