Munkahelyen milyenek a kollégák, megértőek és segítőkészek vagy inkább piszkálódók, összeférhetetlenek, és folyton igyekeznek kitolni veletek?

Van ilyen is, olyan is. Szerencsére utóbbiból van kevesebb.

Helyre válogatja. Nálunk sajnos nagyobb arányban összeférhetetlenek, mint segítőkészek. Nálunk sajnos nagy divat kétszínűnek lenni. Ha őszinte vagy és kiállsz magadért, akkor kinéznek a társaságból. Minden új embert előítélettel kezelnek, kibeszélnek, fúrnak, passzív agresszíven kaffognak nekik, és elvárják, hogy már az első nap ügyes legyen, mert ha nem, akkor kidumálják, b♧sztatják. Az ilyen újoncok vagy sírva mondanak fel, vagy keményen tűrik, és ők is ugyanúgy kezelik később az újoncokat, vagy olyanok mint én: leszrom, ha kell megvédem magam, és csak végzem a munkámat elkülönülve.

Van mindkettőből..de szinte mind olyan hogy a szemedben kedves ha mrg épp nem vagy a közelben kibeszél

Kibeszélősek... Munkahelyen nincs barátság.

Van egy veszett furam a többi okés.

A tapasztalatom az, hogy ritka az olyan hely, ahol undokok veled anélkül, hogy rászolgáltál volna. Velem mindössze két ember volt eddig összesen indokolatlanul bunkó és próbált meg kiutálni, a többiek pozitívan álltak hozzám, mert tiszteltem a munkájukat és a határaikat, igyekeztem úgy dolgozni, hogy ne nehezítsem meg a dolgukat és nem bulizni jártam munkahelyre (ennek ellenére volt együtt sok szép, vicces pillnatunk, szóval elég volt hagyni, hogy alakuljanak a dolgok maguktól).

Ahol eddig én dolgoztam ott inkább hazugok és pletykások. Mindenki kibeszéli a másikat a háta mögött. Folyamatosan hazudgálnak egymásnak is. Az, hogy kifúrjanak valakit azt kevesebbszer láttam, de volt erre is példa. A régiek meg általában nem nyitnak az újak felé.

Sajnos volt szerencsém olyan közegben dolgozni, ahol ment az alakoskodás. Pillanatok alatt szövődtek barátságok érdekek mentén, például autó, hal, kolbász, pálinka... De ezek tiszavirág életűek. Aztán jött a harc... Kollektív nem tudtak kiállni magukért, egymásért, érdekeikért.