Mit kellene tennem, ha úgy érzem nem tudok nőkkel együtt dolgozni?

Igen, van olyan nő, akitől jobb távolságot tartani. Mélyen "hívő" létére azt sem tudja, hogyan zúzza porrá a másik önbecsülését, önbizalmát. (Köztudott, hogy a római katolikus egyházban RENGETEG a képmutatás, olykor hivatali helyzettel való - akár szélsőségesen durva - visszaélés, stb.)

(Munkahelyen SZÁNDÉKOSAN ELCSÁBÍT a férje mellett(!) olyan pasit, akinek van barátnője. Ráadásul még egy római katolikus papra is féltékeny, szóval eléggé fura, hogy 3 férfi kell valakinek egyszerre...)

Persze az a bizonyos pasi sem a hűség mintaképe. Külső látszatra elviselhető módon kommunikálok ezzel a hivatalnokkal, de már nem hiszek neki semmiféle "ígéretében".

Átlátok a ravasz trükkjein és semmiféle "ajánlatának" nem vagyok már hajlandó hinni, ami bármiféle munkalehetőségről is szólna. Korábbi ígéretét sem tartotta be, ami "újra kibontakozást" jelentett volna számomra. Mindent megpróbál "kimagyarázni", de nem tud.

Korábban nagyon durva konfliktusaink voltak (nárcisztikus személyiségzavara miatt.) Látszólag "szent a béke", de ez csak a felszín.

Sosem felejtem el valójában, milyen hivatali helyzettel való visszaélést kellett elszenvednem a római katolikus egyháztól.

Nőtársaimra visszatérve: elég sokfélék vagyunk, de a bajban azért össze tudok tartani a nagyobb többséggel. Van még egy nőismerősöm, aki ugyan kicsit intrikusan beszél velem, de alapjában véve elviselhető a természete.

Ui: férfiakban is tapasztaltam már sokféle rossz tulajdonságot. A legelviselhetetlenebb számomra az, amikor milliószor bocsánatot kérek (római katolikus paptól) és a MEGSEMMISÍTŐ GŐG csak úgy süt az arcáról - ezen felül másokra tud mosolyogni. Ez pedig keményen hivatali helyzettel való visszaélés, diszkriminatív viselkedés.

Ez úgy hülyeség, ahogy van. Én katonai szervezetnél dolgoztam nagyon sokáig nőként, volt olyan, hogy 20 nővel dolgoztam együtt. Nem volt egyszerű, de inkább azt mondanám, hogy azért, mert voltak kisgyerekeik és a beosztást nagyon nehéz volt napról-napra kikalkulálni. Volt elviselhetetlen női főnököm és ugyanúgy elviselhetetlen férfi főnököm is, aki kizárólag azért szállt rám (nem szexuálisan), mert nő vagyok. Hasonló habitussal bírhatott, mint te kérdező. Mert egy nő, ugye, csak másodrangú lehet szerinted.....(no comment)

Láttam azt is, hogy azon az osztályon, ahol főleg férfiak dolgoztak, hogy marják egymást és alátesznek a másiknak. Semmivel nem voltak jobbak, vagy rosszabbak, mint a nők, csak mások voltak az eszközeik.

Kérdező, itt gyakorin meg kell tagadnod magad előtt is a rossz tapasztalataid a nőkkel. Ha a nők körülötted hátráltatnak, nem szabad leírni, mert nőgyűlölő leszel, és kötelességed meghazudtolni magadat.

"Úgy hülyeség ahogy van."

Tehát amit te átéltél, és láttál, az hülyeség, ahogy van, egy idegen embertől a neten. Szerintem értelmes ember meglátja ezeket a válaszokat, le is lépne a komplexusos emberektől.