Lányok/nők! Óvónőként vagy gyógypedagógusként dolgoznátok szívesebben? miért?

én kisgyermeknevelő vagyok. óvónő semmiképp sem lennék, oké hogy nagyobbak, önállóbbak, de 2x-3x annyian vannak, mint a bölcsiben. míg egy gyógypedagógus egyszerre általában 1 gyerekkel foglalkozik, persze van ahol csoportos foglalkozások is vannak, de az sem nagy létszámú (ezt főként a korai fejlesztore mondom). ehhez viszont hozzá tartozik, hogy "bírni kell" lelkileg, hogy az adott gyerek sérült, és nem csak a sajnálatot látni érezni felé, szülei felé.

az óvónő végzettséggel csak óvónőként dolgozhatsz, gyógypedagógusként több helyen is megfordulhatsz (korai fejlesztő, speciális bölcsi ovi suli, fejlesztőközpontok pl. Pető intézet). ugye gyógypedagógusként kell majd szakosodni is, ez nagyban eldönti majd, melyik irányban tudsz mozdulni majd. illetve a gyógypedagógusok tudása sokkal nagyobb, azaz több tanulást is igényel majd, mint ha az óvodapedagógus képzésre mennél.

+ tudsz magánórákat, fejlesztéseket vállalni, óvodapedagógusként már kevésbé. max bébiszitterkedés, de lássuk be, rövidebb idő és több pénz a magánfejlesztés, mint a gyerekvigyázás. persze mindezek összege függ attól is hogy helyileg hol vagy, Budapesten többet kerhetsz, mint egy vidéki kisvárosban, faluban.

1. vagyok

2, ez igaz, nem egy olyan esetet ismerek (dolgoztam sérült gyerekekkel a bölcsiben), ahol a szülő nem csinálta otthon a gyakorlatokat, mert sír a gyerek, hisztizik. igen, nehéz sokszor, és fejlesztő ismerősöm is mondta, hogy van hogy sír (inkább hiszti) közben a gyerek, de ezt ki kell zárni, ha sír is közben, az inger éri őt, és hasznára válik. csakhogy van, hogy ezen múlik, hogy a gyerek fog e tudni egyedül járni. mert ha 6 éves koráig nem tanulja meg, nem fogja már. és itt sok múlik a szülőn is természetesen. de ha te nem csinálod meg mert sír, még annyi esélyt sem adsz neki... és a gyerek érdeke nyilván, és ezért kell "keménynek" lenni.

de a bölcsiből is vannak példák, amikor a 2 éves gyerek azt se tudja mi az a kanál, vagy pohár, neadjisten főzelék, mert otthon csak tapszeren él. és nekem kell megtanítani egyedül enni, pohárból inni, stb... és igen, óvónő ismerősöktől is hallottam már, hogy a 3-4 éves amikor bekerül oviba szintén fogalma sincs róla hogy mi az a pohár, kanál...

Kimondottam utálom a gyerekeket. Oviban már az a divat, hogy ott tanítják szobatisztaságra a gyerekeket (van ovónő ismerősöm aki mesélte).

Gyógypedagógus jobban hangzik, mondjuk logopédia szakirány.

"Egyik sem" jellegű lesz

válaszom, de talán relevánsabb, mint egy középsulistól. Gyógypedagógusként végeztem (ergo afelé húzott a szívem:)), és leginkább csak csak azt próbáltam. Ép ovisokkal csak egyéniben foglalkoztam, pár hónapig. Nem dolgozom már a szakmában... Nem lehet megélni belőle, ha nincs anyagi és/vagy lakhatásbeli segítséged párodtól vagy szüleidtől.

Persze én alapból is azt mondhatom, hogy rájöttem, hogy nem nekem való ez az egész, nem az agyagi része miatt nem csinálom. Nagyfokú határozottság, kreativitás kell hozzá, illetve hogy legyél annyira elhivatott, hogy nem érzed tehernek, hogy a szabadidőd nagy részét is ezzel kell töltened: feladatok, játékok kitalálása, ehhez szükséges dolgok beszerzése (sajnos sokszor a saját pénzedből), ezek elkészítése.