Köztetek van olyan aki egész életében biztos volt abban, hogy van egy hivatása, mégis valamilyen okból fogva más karriert választott?

Rengeteg olyan ember van akinek az önbecsülése a saját korláta és nem hajlandó megérteni h előbb át kell lépni azt a korlátot aztán a többi alakul, adaptálódik az elme és a jellem is. Nem, ők azt várják h egyszer csak ugy kelnek fel h alkalmasak a dologra aztán vágnak bele. Hát ezért nem jön el soha a "megfelelő pillanat" és inkább megalkudnak vmi szarral.

Én középiskola óta nagyon szeretnék (matek)tanár lenni, mégis villamosmérnökként tanulok és dolgozok, és őszintén, nincs sok kedvem, motivációm hozzá. Sajnos csak az elismertség és fizetés miatt nem váltok, és ez elég szomorú az oktatási helyzetre nézve. Aztán majd meglátjuk, lehet megpróbálkozok elmenni mérnök-tanárnak v. valami hasonló irányba.

30 évig dolgoztam a "hivatásomban", majd teljesen más irányba indultam. Tripla fizetésért, negyedannyi munkával. Azóta vettem egy házat, meg még egy lakást, a gyerekeimnek is lakást és kocsit. Most már nyugdíjas vagyok. Néha elgondolkozom, miért is vártam 30 évet? Az első időben szuper volt, de aztán inkább egy tébolyda-kategória. Minden családtagomat lebeszéltem róla, így szerencsére nem lépett senki a nyomdokaimba.

Én mindig is a kultúra felé orientálódtam, ilyen irányban diplomáztam is, viszont a szférában töltött idő alatt kiábrándultam belőle. De nem a szakma hibája volt, hanem az akkori “vezetőségé”. Nem becsültek meg és hátrányosan megkülönböztettek. Ma már teljesen más területen vagyok (szociális), és sokkal jobb a fizetésem, kevesebb a munka - habár még mindig szívesebben csinálnám azt, amit a fiatalkorom elején terveztem.

Én általános iskolás korom óta vegyész akartam lenni, vegyipari középsuliba is mentem majd egyetemre. Aztán réjöttem hogy nem egy laborban akarok penészedni 40 éven keresztül, így átmentem ellátásilánc menedzsmentre.

Az én hivatásom nem létezik ezen a bolygón még.

Igen, nagyon szeretem volna színész lenni, lett is volna tehetségem hozzá, bár nagyon izgulós típus vagyok és az nem jött volna jól a szakmában. De mindig is improvizáltam, már kicsi koromban jeleneteket, szerettem szavalni, énekelni is. Nem tudtam magam elképzelni normális munkahelyen, de már egy jó ideje irodai munkám van, anyagi okokból muszáj volt dolgozni. Szeretem ezt is, de azért motoszkál bennem, hogy már sosem leszek színésznő. Nem sztár akartam lenni amúgy, hanem színpadi színész. De ehhez több önbizalom és elhivatottság kell, meg olyan emberek közé kell kerülni, akik közt ki lehet bontakozni. Sajnos nekem ez nem jött össze.