Mi lesz velem később?

Egyetem előtt kihagytam egy évet, hogy tudjak pénzt gyűjteni, és jobban el tudjak gondolkodni azon, hogy mit is szeretnék igazán tanulni. Lassan letelik ez az év, de ezalatt nagyon sokat csalódtam magamban. Úgy gondoltam az elején, hogy ezt az időt egy helyen ki fogom húzni, ehelyett 11 hónap alatt 5 helyen is megfordultam, igaz munkaközvetítőn keresztül, mint egyszerűsített foglalkoztatott, és mindig határozott időre szóltak a szerződések. Volt, hogy lett volna lehetőség hosszabb ideig is egy helyen maradnom, de örültem, ha túlélem azt a 2-3 hónapot, többet képtelen lettem volna maradni. Ezalatt a 11 hónap alatt dolgoztam gyárban, voltam konyhai kisegítő, és árufeltöltő. Ezek a munkakörök viszonylag könnyűek voltak, mégis mentálisan annyira megterhelő volt számomra a folyamatos szorongás és félelem attól, hogy mikor rontok el valamit, vagy mikor szidnak le, hogy minden esetben csak ilyen rövid ideig bírtam egy helyen megmaradni. Azért váltottam ilyen sokszor, mert abban reménykedtem hogy máshol majd jobb lesz, és megszűnik a szorongás, de mindenhol ugyanez volt. Ráadásul emiatt elég rossz munkaerőnek számítottam, hiszen nem a munkára koncentráltam, hanem arra, hogy megfeleljek a többieknek, és ne rontsak, éppen ezért pont ezt a két dolgot nem sikerült elérnem. Ráadásul a legtöbb helyen tök rendesek voltak velem, de ha már kaptam egy leszidást, rögtön kétségbeestem. Most picit el vagyok keseredve, hiszen ha minden jól megy, szeptembertől egyetemre fogok járni, aminek az elvégzése után sokkal nehezebb munkát fogok végezni, éveken és nem csak hónapokon keresztül mint most, de nem tudom hogy fogom ezt bírni mentálisan. Most eldöntöttem, hogy kezdenem kell valamit magammal, mert a munka mégis csak az életem részét fogja képezni később, és nem élhetem le félelemben azt. Szerintetek mit tudnék tenni annak érdekében, hogy ne legyek ilyen mimózalelkű, és kicsit strapabíróbb legyek?

Köszönöm ha segítetek! :)

20/L