Elmenjek a céges csapatépítőre?

Variációk:

1. Holnap bejelented, hogy jössz, de mire eljön a nap beteget jelentesz.

2. Bejelented holnap, hogy nem tudsz menni.

3. Elmész, de előtte szigorúan megfogadod, hogy nem politizálsz és mondjuk max. 1 sört iszol, vagy amennyit ép ésszel bírsz.

4. Elmész, megmondod, hogy te nem iszol, kibirsz illemből 2 órát és közlöd, hogy menned kell.

5. Elmész, bevállalsz mindent, iszol és dumálsz kedvedre, mit sem törődve a holnappal.

6. Elmész, végigülöd a szeánszot, de közben látványosan unatkozol, ezt mindenki leolvassa az arcodról, de illemből nem szólnak.

Még lehetne sorolni.

Én olyan utat választanék, amit önazonosnak érzek. Az pedig az egyenes. Vagy megmondom, hogy most nem veszek részt vagy ha már elmegyek, akkor simán meg lehet mondani, hogy nem kérek piát. Pár órás bajcsevelyt meg kibírom, később még jó pontot érhet. És senki sem fog utólag emlékezni, hogy én akkor mit ittam..

Ezt nem nekünk kéne eldönteni helyetted. Én nem mennék, ahogy az elmúlt években sem tettem és nem is fogok már. Amikor voltam, akkor se ittam, hiába volt "elvárás". Ha nem akarsz menni, akkor nem mész, kb. senkit nem fog érdekelni, maximum a szokásos pletykálás miatt jössz fel.

Gondolom még fiatal vagy. Beszélj kicsit a szüleiddel a témáról, kérdezd meg őket ők mit csináltak mikor kényszerhelyzetben voltak, hogyan vetették le mások elvárásait (reméljük megtették). Tipikusan olyan dolog, amit a barátaidon túl velük kéne megtárgyalni, tanácsot adniuk az életre, a tapasztalatukat felhasználva segíteni. Tudom hogy sok szülő szrik erre magasról, de sok olyan helyzetben leszel, ahol jól jönne 1-1 autonóm tanács.