Menjek vagy maradjak a munkahelyemen?
Most vagyok diák munkás a lidl-ben, próbaidőn is vagyok lényegében mert úgy van, hogy valamikor november-december körül felvesznek. Mióta teljes mértékben komolyabban járok megláttam a sötét oldalát is ennek, főleg mióta bekényszerítettek a kasszába. Azóta egyszerűen olyan szinten fáradtan jövök haza, hogy még arra van erőm, hogy megfürödjek és aludjak utána egész délután és éjjel, semmi többre. 7 napból 4-et megyek jelenleg és úgy érzem egyre nagyobb teher kerül rám és mindenki azt hajtogatja, hogy jó ez a munkahely, ne adjam fel könnyen, ide nem lehet amúgy sem könnyen bekerülni meg hogy sehol nincs kolbászból a kerítés..
De az a poén, hogy látom a körülöttem lévőkön is egyre jobban, hogy mennyire szétszedi őket ez a munka már fizikailag és idegileg, hogy kiégnek meg stb és úgy érzem, hogy én ebben mégsem akarok benne lenni. Próbálkozok tényleg, de pl napi szinten frissülnek a termékek kódjai és azért, mert nem tudom őket egyből fejből néha már kiabálnak is velem meg minden. Nekem nem kell az, hogy szétszedjenek teljesen, így is mindennap sírok és ájuldozok mikor hazajövök, úgy kikészülök mindenhogy, meg érzem rajtuk, hogy elegük van belőlem hogy kérdezni merek és amiért nem vagyok olyan tapasztalt. És érzem, hogy ez már csak rosszabb lesz, még csak 5-8 órában vagyok és lesz ebből még 10-12 óra is.
Szóval mindenki azt mondja körülöttem, hogy nekem ebbe benne kellene maradnom meg stb, de tényleg muszáj? Én adom fel könnyen? Nem hagyják, hogy másik utat válasszak, pedig home officeba és a szomszéd településre átjárva pár óra adminisztrációs munkával meg keresném azt, amit ott is egész napos fizikai munkával úgy, hogy utána kiégek.
Szóval, én reagálom túl és ne adjam fel ilyen könnyen?
válasza:#5 vagyok ismét.
Nem értem, miért ismételgeti egy másik válaszoló, hogy orvoshoz kéne menned. Hülyeség. Ez fárasztó és idegölő munka. Miért csinálnád, ha van jobb?
"nem kellene egyből mindent fel adnom mert ők sem tették" - Egy határig ebben igazuk van, csak ez a munkahely bőven túl van ezen a határon. De vigasztalásképpen hadd mondjam el, hogy fiatal koromban nekem is mondtak ökörségeket. Pl. egyik munkahelyemen idegileg nagyon kivoltam a főnök miatt. De annyira, hogy testi tüneteim voltak. Erre a tulajdon anyám (!) kezdte el magyarázni, hogy ma már milyen jól lehet kezelni a gyomorfekélyt. Hát köszönöm, inkább megelőzném, ha lehetne. Több, mint 20 év telt el azóta, meg nem is vagyok olyan, aki a sérelmeit őrizgeti, de látod, erre a megjegyzésére azóta is emlékszem, annyira rosszul esett.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Kedves kérdező!
Én mindig azt szoktam mondani, hogy a felmondás legyen az utolsó opció. Ha úgy érzed, hogy a magad oldaláról mindent megtettél, hogy neked jobb legyen, akkor nem marad más alternatíva. Úgy érzékelem, hogy a döntést már meghoztad egy ideje :)
Nagyon sajnálom, hogy ennyire kizsigerel ez a munka. Én is nemrég váltottam munkahelyet, igaz,az szellemi volt,de totál kiégtem abban a mérgező közegben. Egyszerűen elviselhetetlen volt már a létezés is. Nekem pszichológus segített sokat, hogy elhiggyem: az egészség a legfontosabb. Stresszhelyzetek, nehezebb periódusok bárhol előfordulhatnak,de ahol minden nap meghal belül az ember, akkor nem kell ott maradni. Egyszerűen nem éri meg.
21 évesen nem kéne (meg más életkorban se) megcsömörleni. Akinek ez a meló bejön, csinálja.
A "bezzeg az én időmben" emberekkel meg nem kell foglalkozni. Ennyi idősen igazán rád lehetne hagyni, hogy akarod élni az életed. Attól, hogy régen szarabb volt másnak, nem kötelező neked is ugyanazt elviselni.
Mindent bele, remélem, mielőbb rendeződik a helyzeted.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!