Mit tegyek? (Szabadsággal kapcsolatos kérdés)

A napokban kiírták a nyári időszakra vonatkozó szabadságokat a munkahelyen.

Ott töltött éveim alatt gyakran megtörtént, hogy másokhoz alkalmazkodva, saját érdekeimet félretéve vettem ki a szabadságot, vagyis akkor mentem el, amikor épp jó volt mindenkinek.

Nos, tavaly tettek egy ígéretetet(amit múlt héten meg is erősítettek), miszerint ebben az évben lehetőségem lesz úgy kivenni a szabadságom, ahogy én szeretném(ez egyfajta alku volt, mert tavaly is rájuk bíztam magam, és elfogadtam, hogy fix program hiányában bármikor elküldhetnek, ezzel nem is volt semmi baj).

A baj az, hogy az ígéret ellenére mégsem mehetek el úgy, ahogy szeretnék, viszont a többi kolléga, mint mindig, úgy most is akkor mehet el, amikor szeretne.

Engem a végére hagytak újfent, és amikor volt hely, ott kellett elmennem.

Rengeteg plusz dolgot vállalok, a munkakörömbe nem tartozó feladatokat is ellátok, táppénzre nem járok havi szinten(ahogy sokan mások), nem szoktam kiszaladni fél órákra, nem cserélgetek másokkal, szépen végzem a munkám. Egy vadbarom vagyok, aki bármikor ugrasztható, akár álmából is felriasztható, ha valaki helyett korábban kell menni, és még lehetne sorolni napokig, hogy a velem egy azonos munkakörben dolgozókhoz képest mennyi plusz dologba bele tudnak rángatni, és most az egyszer sem kérhettem annyit, hogy úgy menjek el szabadságra, ahogy szeretnék.

Amikor írták, teljesen leblokkoltam, és gyakorlatilag utólag fogtam fel, hogy egyetlen egy nap sem lesz számomra szabadság azok közül, amit én jelöltem ki.

Mindig utolsók között hívnak be, évről évre így megy.

Ráadásul, sokan mondták már a kollégák közül is, és más személyek is, hogy mennyire multifunkcionális vagyok, mindent megcsinálok szó nélkül, mégsem kapok soha semmi pozitív visszajelzést onnan, ahonnan igazán jól esne.

Ha utolsók közé vagyok hagyva, akkor nem csoda, ha minden évben ez történik.

Kezdek besokallni, és végképp ráeszmélni arra, hogy mekkora idióta vagyok, hogy szó nélkül mindent megcsinálok és az állandóan hiányzó, táppénzre járkáló, táppénz alatt koncertre menő, rosszindulatú kollégák előbbre valók mindenben és nekik minden évben, az összes szabadságot úgy adják ki, ahogy kérik.

Nagyon ki vagyok borulva, gyomorgörcsöm van, rosszul vagyok, és azt érzem, nem bírom tovább, hogy hülyének nézzenek unos-untalan.

Ti mit tennétek a helyemben, hogy látjátok a helyzetem?