Mással is igy van ez?

Volt egy ismerősöm, akivel egy irányba mentünk haza elég sűrűn, beszélgettünk, amikor találkoztunk. Aztán a munka miatt nekem zavaró lett az állandó beszéd - bár nincs bajom az illetővel! -, így inkább külön megyünk, ha néha még ma is találkozunk az elmeneteleknél.

A másik: egy eltérő életet élő ember ugyan mit tudna beszélgetni egymással? "Jaj a gyerekem!"-témát hallgatni egy egyedülállónak értelmetlen...

Nekem is van pár kollégám, akivel egy irányba megyünk, ugyanazzal a metróval, de ott már nem bandázunk. Ők nem annyira közeli kollégáim, bent elbeszélgetünk, ha összefutunk, a melóról általában, ha van valami, de ennél jobban nem érdekelnek, inkább zenét hallgatok vagy telefonálok valakivel hazafele.

A közvetlen kolléganőmmel szoktunk beszélgetni, amíg addig kisétálunk, aztán ő mással megy haza, a metrónál elválunk.

Munka után mindenki szeret a saját dolgaival foglalkozni és kikapcsolódni.

Van egy kollégám, akivel rendszeresen együtt megyünk egy szakaszon, olyankor beszélgetünk, de ez maximum nyolc perc, és egyikünknek sem megterhelő. Ha a teljes harminc perces hazautamat kellene valakivel megosztani, hamar jelezném neki, hogy nem akarok beszélgetni, mert sok, és ilyenkor olvasni szoktam, meg az otthoni ügyeimet intézem (menjek-e boltba, mielőtt hazaérek, stb.).