Magam megítélése alapján, ilyenért nem gondolom puhány embernek magam. De más szerint helyes a vélekedésem?

Termelésben dolgozom, a mostani munkahelyemen több, mint 3 éve. Megéltem 4műszakos munkarendet is, amit (én úgy gondolom) bírtam is. Utána viszont volt egy magánügyi törésem, amit az egészségem megsínylett, emiatt lefixáltak állandó műszakra.

Több soron is dolgoztam a munkakörömben; most viszont, ahhoz a sorhoz, amire február környékén átvettek, most határozottan meghoztam azt a döntést (bő hónap gondolkodás után), hogy unit-ot szeretnék váltani. Ha lehet.

Akinek írtam, próbáltam hangsúlyozni, hogy ha úgy gondolják, hogy nem, nem fogok ügyet csinálni abból, ha ejt a cég.... de, én amúgy nem ezt szeretném, és amíg lehet, szeretnék egyezkedni.

Viszont én nagyon annak az előszelét érzem, hogy nem csak a kirendelt főnököm részéről, de a felettesem részéről is majd az megy személyeskedésig fajulva, hogy én itt mit képzelek magamról, azonnal abbahagyni, ez egy munkahely, meghogy mennyi mindent megtettek értem, továbbképzések (ami azért nem volt szvsz. sok, 2 napra felvittek Székesfehérvárra, meg kétszer 3 napra lejött egy mérnök, amiből mindkét alkalommal durva logisztikai problémák miatt csak nettó 2 nap volt az oktatás), biztosítottak eszközt (megélésem szerint nem, jó részüket én vadásztam vagy hoztam otthonról full szabályszegő módon), stb.-stb.

Azért is tartok ettől, mert a tegnapi napig a kirendelt főnököm munka után Messengeren írogatott ilyeneket. Estére, mostanáig mintha visszavedt volna — bár sose fogom tudni, most mi mozog benne —, de én most már nem akarok annyira optimistán készülni, nem ez volt a tapasztalat.

Csak én is úgy vagyok vele, hajtottam, ahogy csak tudtam, alig tartottam a fizetett szünetemet, amikért megfedtek, ahogy tudtam próbáltam korrigálni és mindig +1 lépéssel még előretekintőbb lenni....

De mégis az az eredmény, hogy nem voltam elég jó.

Ami persze, lehet az, hogy az én megélésem sem a nettó igazság, sőt.... ki tudja, lehet, hogy lehet ezt sokkal jobban csinálni. De pont ez kiderülne, ha más sorhoz kerülnék, nem?

Mert 3 és fél évig mégiscsak bent maradtam, sőt, megtették Velem, hogy amikor gáz volt, állandó műszakba tettek, és sűrűvé tették az üzemorvosi vizsgálatokat, ahol kb. sose fiziológiai vizsgálatokat végzett a nő (talán egyszer, de akkor is mutatóba), hanem mindig elbeszélgetett velem, h. most hogy állok.

Én többségében emiatt gondolom úgy, hogy adnék még egy esélyt magamnak.

De ez kívülről hogy látszik? Vállalható? Nem vállalható? Vagy önsiránkozás az egész?