Miért nincs a munka folyamatosan újraértékelve a kapitalizmus rendszerében?

Részletesen:

Mindent egy komplex adatbázisba rakni. (mennyi a munkás, mennyi a készlet, miből mikor mennyi fogyott, mennyi utat tett meg, mekkora költsége volt az előállításnak....)

Erre a legalkalmasabb a vonalkód rendszer, amikor kész, csippantunk egyet hogy oké ez már kész és eladható. A gyártó a saját belső tényezői alapján hozzárendel egy árat (mennyit fizetett ki a beszállítóinak mennyit fizet ki a munkásainak, azok mennyit dolgoztak vele, mennyi a nyeresége, mennyi az adója...) aztán jön egy újabb csippantás amikor egyik helyről a másikra szállítják, (azok adója, nyeresége, költsége... és plusz így követhető is lesz az egész rendszer működése) aztán a végső csippantás amikor megveszi a fogyasztó az pedig törli az ország, cégcsoport vagy épp globális készletből attól függ mekkora volumenben gondolkodunk.)

Ez pedig mondjuk óránkén (lehet naponta vagy percente nem tudom melyik lenne a hatékonyabb) frissülő rendszerbe rakni és egy változó grafikon bárki bármikor rákereshet arra hogy a termék vagy szolgáltatás ára éppen most mennyi, és rendelés időpontjában meghatározott áron kapja meg így ugyan lesz eltérés de rövid időn belül a rendszer stabilizálódna és akkor már jelentéktelen is a változás két frissítés között.

Ennek a komplex rendszernek a működését elemezve meg lehetne határozni egy törvényi intervallumot a havi vagy heti munkabérre és max. munkaórára. Az idő múlásával pedig egyre hatékonyabbá és tökéletesebbé válna a rendszer (változó komponensek, újak megjelenése, elavultak eltúnése, technológia fejlődése...) A munkaóra és fizetések aránya pedig ennek következményeként óriási mértékben javulnának persze az egész rendszer lényege a globális igazságos, egyenlő, magas életszínvonalú élet megteremtése a bolygón, a környezet védelme és a technológia fejlődése mellett.