Ez mobbingnak számít?

Segéd ápolóként dolgozok egy idős otthonban nem Magyarországon. 1,5 éve vagyok ott, eddig minden szuper volt. Azt leszámítva, hogy kb. egy órás az út a munkahelyem és az otthonom közt, és sokszor gondot jelent a fiam felügyeletének megoldása. Két hónappal ezelőtt leváltották a közvetlen főnökömet ( részleg vezető nővér ) azóta minden megváltozott. A kollégáimmal semmi gondom soha nem volt, egy nagyon jó együttműködő csapat voltunk, segítettük egymást. Ez a nő viszont konfliktusokat gerjesztett és mindent szétzilált. Az első húzása volt határvonalat húzni szakápoló, és segédápoló között, de nem szakmailag ( nyilván mindenki tisztában van meddig terjed a kompetenciája ) csak úgy hogy a segédekkel éreztette és közölte is, hogy senkik, és csak arra valók hogy szart mossanak szó szerint. Aztán engem, és még egy férfi kollégámat kipécézett magának. Észrevette, hogy mi szerettük az elődjét, és sajnáltuk hogy áthelyezték, ezér megindult a horror. Először csak kritizálta a munkámat. Szándékosan olyan munkát kellett egyedül csinálnom amivel nem vagy csak nagyon nehezen boldogulok. Pl. nagy testsúlyú nehéz mozgáskorlátozott vagy agresszív lakóhoz küldött egyedül, pedig azt eddig ha lehetőség volt rá mindig párban csináltuk, ettől volt ez team munka. Csomó nem annyira fontos feladatot bízott rám a csomó alap munka mellett, pedig tudta hogy egyrészt az nem annyira fontos, másrészt ha egyedül vagyok pl. délutános, sokszor az alap feladatok mellett is bőven túlórázok és még pisilni sincs időm. Ha nem csináltam meg panaszkodott az ápolásvezetőnek. Ha megcsináltam kritizálta, soha semmi nem volt elég vagy jó. Egy alkalommal megbeszélést tartottunk, és mindenki előtt kritizálni kezdett. Próbáltam megvédeni magam, közben az egyik lakó megnyomta a nővérhívót. Hozzá beszéltem, erre ő egyszerűen kiküldött a nővérszobából, hogy nézzem meg mit akar a lakó. Bárkit kiküldhetett volna, de ő engem küldött, meg sem tudtam védeni magam. Egy alkalommal agresszíven kiabált is velem, pedig okot sem adtam rá. Kiderült, hogy az ápolás és otthon vezetőt is tele beszélte ellenem. Múlt héten felmondtam. Most táppénzen vagyok, nem alszok, nem eszek, hányok a stressztől. Nem tudok tovább egy légtérben lenni vele, pedig még e hónap 30. ig tart a felmondási idő. Ha minden igaz már meg is van a másik munkahely, ez így rendben is lenne, csak a táppénz vasárnapig van. Szívem szerint tovább táppénzeltetném magam, de mégis bennem van a megfutamodás érzése. Ugyanakkor nem akarom, hogy idegileg kikészítsen ez a nő még hónap végéig. Szabadságom nincs, márciusban kivettem pont miatta az esedékest. A túlóráimat miatta nem tudom kiveszegetni, mert ha nem vagyok betegállományba állandóan túlóráztat telefonál, nyomást gyakorol rám. Még akkor sem hagyott békén amikor a fiam 39 fokos lázzal feküdt itthon. Addig mászkált az otthon vezető nyakára, míg az fel nem hívott, hogy azonnal ahogy a férjem hazaér a munkából menjek be, és vigyek az orvostól igazolást az egy - két órás távolmaradásra is. Ilyet eddig egy kollégámtól se kértek. Volt hogy 21 volt hogy 16 napot dolgoztam egybe szabadnap nélkül, mert más kollégám szabaságon volt, és megint másik beteget jelentett. Nagyon nehéz helyzet nem tudok mit kezdeni vele. Nem voltam még ilyen szar helyzetben.

Köszönöm annak aki megtisztelt, hogy végigolvasta, és elnézést ha kicsit hosszú lett.