21 évesen dilemma: a kecsegtető karrierlehetőséget áldozzam fel, vagy a pezsgő szabadidőt?

21 éves lány vagyok, lassan végzek az egyetemen, és most elémtoppant egy lehetőség, ami alaposan felkavarta a jövőterveimet. Egy kisebb vidéki városból költöztem egy nagyobb egyetemvárosba, mikor elkezdtem a felsőoktatási tanulmányaimat és az utóbbi egy évben kirajzolódott már előttem, hogy az elkövetkezendő 2-3 évben, amit még reálisan be tudok látni, milyen életúton fogok haladni tovább. Régebben ódzkodtam Budapesttől, de az utóbbi időben gazdagodott az érdeklődési köröm, és ahányszor utánakerestem annak, hogy milyen lehetőségeim vannak új dolgokat látni/tanulni/tapasztalni, mindig a fővárosnál lyukadtam ki. Eldöntöttem, hogy amint kézhez kapom a diplomámat, mindent tiszta lappal kezdek Budapesten, tele vagyok ambíciókkal, tervekkel, tudásszomjjal és már feltérképeztem azokat a helyeket, ahová mehetnék ilyen indítatásokkal. Sajnos a pénzkereset itt nagyon bizonytalan, ráadásul az albérletek is csillagászati áron vannak, valószínűleg alig maradna valami kis spórolnivalóm a hónap végére.

Azonban az élet úgy hozta, hogy a jelenlegi munkahelyemen a főnököm is felfigyelt a kíváncsiságomra és a szenvedélyemre és egy olyan páratlan munkalehetőséget ajánlott, tele kihívásokkal és jó anyagi juttatásokkal, hogy ez egy pályakezdőnek szinte egy égből pottyant ajándék. A fő gond az, hogy a munkahelyem a kis poros szülővárosomban van, az "Isten háta mögött". A barátaim sincsenek már itt, lehetőség sincs tanulni, szórakozni, hódolni a hobbiknak, teljesen le vagyok itt korlátozva, tudom, hogy itt a munka-alvás kombóban tengődnék. Úgy érzem, hogy ez egy 21 évesnek nem normális körülmények, de az ilyen mértékű szakmai fejlődést is bűn lenne elutasítani.

Tehát: pénz, karrier egy ingerszegény környezetben, magányosan vagy inkább szerényebb anyagi körülmények, de cserébe tartalmas, tanulással, utazásokkal teli élet, új arcokkal, és előre megjósolhatatlan spontán lehetőségek?