Kezdőoldal » Emberek » Munkahely, kollégák » Régi munkatársaitokkal milyen...

Régi munkatársaitokkal milyen viszonyban maradtatok?

Figyelt kérdés

2 hónapja jöttem el önként munkahelyemről, ahol nagyon jó, baráti viszonyban voltam több emberrel, és úgy általában minden dolgozóval jó volt a viszonyom. Volt 2-3 ember akivel igazából nem beszéltünk.

Amikor eljöttem, mindenki megdöbbent, sajnálkozott, tartsuk a kapcsolatot-kérték, menjek be néha, stb.Első napokban páran felhívtak.Én nem tudok bejárkálni, mert nagyon rossz érzés.Még arra menni is képtelen vagyok, annyira megviselt a dolog. Szerettem a munkatársakat, a helyet,jó fizetésem volt, de a munka kikészített,több betegségem lett a stressz miatt, ezért hagytam ott.

Azóta senki nem hív fel.

Nekem kellene 20-30 volt kollegát hívogatni? Én jöttem el egyedül, ráadásul betegen. Nekik nem könnyebb 1 embert hívni, érdeklődni hogy van, talált-e új munkát, stb. mint nekem ennyit?

Nagyon bánt, mert úgy érzem, elfelejtettek, nem érdeklem már őket, a kapcsolatunk csak a munkára korlátozódott volna? Mit kéne tennem? Ha felhívom őket, a munkáról fognak beszélni, amit én nem akarok, mert felidegesít, el akarok távolodni tőle gondolatilag.Most nyugalomban élek, munkát keresek, gyógyíttatom magam.

Mégsem tudom elfogadni, hogy sok éves kapcsolatok egy csapásra megszűnnek.

Mit gondoltok erről? Aki volt ilyen helyzetben, mit csinált?



2017. aug. 30. 08:40
 1/7 anonim ***** válasza:
100%

Az a kérdés, hogy munka után is eljártatok együtt szórakoni vagy sem?


Bármennyire is családias a légkör, ha csak munkaidőben voltatok együtt, akkor egyszerűen kiestek egymás életéből. Nem arról van szó, hogy ne hiányoznál nekik, csak nincs rád idejük.


Lépj tovább :)

2017. aug. 30. 08:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
100%

Nálam is volt hasonló, csak nekem a munkahelyemről ment el több ember is, akivel baráti viszont ápoltam, mi még munkán kívül is összeültünk néhányszor.


Aztán ők felmondtak, és az én esetemben másik városokba mentek. Megbeszéltük, hogy nem gond, XXI. század, ott az internet, majd tartjuk a kapcsolatot.


Első hetek - szinte naponta írtunk, hogy kivel mi újság, mint korábban. Aztán teltek a hónapok, egyre kevesebb üzenet jött, talán nem is csak az időhiány miatt, hanem egyszerűen képtelenség mindent üzenetben leírni, telefonon elmondani. Már nem voltak tisztában minden helyzetemmel, én sem az övékével. Egy idő után már csak évi 3-4 alkalommal írtunk egymásnak, most meg már csak szülinapokon, ráadásul akkor is már csak egy Boldog szülinapot, és semmi "mizu?" meg ilyen dolgot.


(Egy másik kérdés, hogy a távoli városok miatt nincs is lehetőség összefutni, az ember örül, ha van egy kis szabadideje, és azt is a családjával és a legjobb barátaival próbálja tölteni).


Szóval a lényeg, hogy ez egyszerűen az élet rendje, nem tudsz ellene mit tenni, mindenkinek új kihívásokkal, új helyzetekkel kell szembenéznie, és ilyenkor a régi barátságok, szoros kapcsolatok sokszor eltávolodnak, majd megszűnnek.

2017. aug. 30. 09:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 anonim ***** válasza:
100%
Nekem is volt ilyesmi az első munkahelyemen. Amikor felmondtam, mindannyian tudtuk, hogy nem fogjuk egymást keresni. A góré összerántotta a szűkebb környezetet, behoztak poharakat és egy üveg konyakot, koccintottunk és sok sikert kívántunk egymásnak. Aztán egyesével elköszöntem mindenkitől, ígéreteket tettünk, néha egy-egy könnycseppet elmorzsoltunk, de tudtuk, hogy valami véget ér (leginkább az én életemben). Így is álltam a dologhoz, 2 kivétellel rövid idő alatt meg is szakítottam minden kapcsolatot. A 2 kivétel közül az egyikkel üzleti alapon ma is tartjuk a kapcsolatot személyesen, a másikkal - kicsit megkopott barátsággal - fb-n érintkezünk.
2017. aug. 30. 09:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:
100%

Törvényszerűen ilyen. Ha rendeződik minden körülötted, és újra dolgozol, új kapcsolatokat építesz, elmúlik ez a rossz érzés. Egyedül marad az ember a gondolataival( sokszor fals gondolataival), és meg is van ez a dolog. Nyilván megrendült egészséggel, eljönni egy munkahelyről, ahol szeretett lenni az ember, nem egyszerű. Én is tizenéveket dolgoztam, és egészségügyi problémák miatt jöttem el. Gyorsan rájöttem, hogy az eddigi kapcsolatrendszer nem tartható, és nem is érdemes ilyen szorosan tartani. Ha mindig azt hallgatod, hogy mi van "odabenn", akkor még nehezebb lesz elszakadni. Fel a fejjel, új lehetőségek, kihívások! :)


Aki igazán kedvelt, szeretett, úgyis jelentkezik, érdeklődik...de alapvetően a munkahely egy érdekközösség, se több, se kevesebb. Ennek megfelelően kell kezelni. Távozásom a munkahelyről mégis az egyik legnagyobb krízis volt az életemben, nagyon rosszul viseltem én is... Kitartást, és jó egészséget! :)

2017. aug. 30. 11:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:
A volt kolléganőmmel időnként eljárunk kávézni,szinházba,egymás születésnapjára.Néha üzenetkeben is halljuk egymást.Időközben ő is otthagyta a munkát.
2017. aug. 30. 15:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
Facebookon írok nekik néha vagy adok nekik munkát, az egyik pont mellettem ül a mostani melóhelyen is XD
2017. aug. 30. 20:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:

Egy városba lakok sokkal, leginkább futólag találkozunk.

Köszönünk, de sokkal többre nincs idő. Mert a helyi járattal utazunk, és ott néha összefutunk.


Előttem is jól írtak dolgokat, hogy alakul tovább...

2017. szept. 2. 07:14
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!