Ilyen esetben mennyire lenne egyszerű egy felmondás?

Az elmúlt egy év elég nagy szívás volt számomra, ami az egészségem rovására is ment. Az utóbbi 1 hónapban depressziós is lettem(voltam pszichiáternél, ő mondta meg a végleges diagnózist).

Ez a depresszió a munkahelyemmel is összefüggésben lehet.

Egyrészt ritkán van bármi érdekesség, ami miatt megéri maradni, másrészt ez az első munkahelyem(4 éve vagyok itt) és mostanra jöttem rá olyan dolgokra, amiket már nem lehet kijavítani (pl relatív nehezen ismerem ki az embereket és emiatt volt 1-2 kellemetlenségem az egyik kollégámmal, az is inkább az ő hibájából, de nekem is van benne részem). A harmadik ok, hogy ért egy számomra nagy kudarc is és elég rossz nap mint nap szembenézni ezzel. Ezen nem tudok változtatni és jobb sem lesz(részletekbe nem mennék bele, mert úgysem lényeges a felmondás szempontjából).

Ami kicsit komplikálja a dolgokat, hogy korábban egy ilyen depressziósabb időszakomban beiratkoztam egyetemre és amiatt részmunkaidős lettem és rosszul érzem magam amiatt, hogy effektíve szabadidővel támogattak én meg most ott akarom hagyni őket. Meg nem tudom, hogy a suli miatt mennyire vennének fel máshova. Ugyan hiányszakmában dolgozom és most is van legalább 10 állásajánlat, de amikor másodállást kerestem sose találtam, mert mindenhova teljes állásba keresnek embert, a beugrós senkinek nem jó.

Igazából arra menne ki a kérdésem, hogy ha valaki volt már így vagy ismer hasonló esetet, hogy depresszió miatt munkahelyet váltott, azt hogyan fogadták. Volt-e kekeckedés, mint egy normál felmondásnál stb.