Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal Belépés/Regisztráció Egy véletlen kérdés Facebook






Kategória: Emberek » Munkahely, kollégák

A kérdés

Van remény a jövőben? Kilátástalanságot érzek.

Először is kihangsúlyoznám annak,aki olvassa véletlenül,hogy a gyk bő népességével ellentétben nem rinyálni jöttem, egyszerűen sorstársakat, volt sorstársakat, vagy olyan embereket keresek, akik meghallgatnak, és érdemi reakcióval tudnak szolgálni.


Álláskereső vagyok, fiatal. Egyetemre mehettem volna, de csak a "büfé szakokra". Tudom, most 1-2 ember, aki ezeken a szakokon végzett, felkapja a fejét, és már támadna is meg, de előtte (most már utána) elmondom, hogy nekem személy szerint nincs bajom ezekkel a szakmákkal, de szerintem mindenki tényként kijelentheti, hogy a mai világban nem sokat érnek, sőt. Lényeg a lényeg, nem mentem egyetemre, az OKJ-s életet választottam, az OKJ-k büfészakán (nem részletezem, elég egyedi szak, talán rájönne valaki, hogy ki vagyok), ami nekem a nagy szerelmem, csak és kizárólag azért végeztem el, nem azért, mert annyira keresett lenne. A tanítás pocsék volt, alig tanultam valamit, csak egy papírt nyomtak a kezembe a végén, amihez semmiféle teljesítmény nem kellett, és a kutyának se kell. Már előtte, de közben főleg kialakult egy elég erős depresszió, ami az egyik fő oka a sorsomnak. Hálás vagyok,amiért a szüleim támogatnak, van tető a fejem felett, és nem érzem a munkák 99%-át degradálónak, sőt a maradék 1%-ot sem, maximum nem nekem valónak, de úgy érzem semmire sem vagyok képes, amire meg igen, nem látom értelmét. Nem látom értelmét, hogy 12 órázzak eladóként, amibe beleőrülnék az alap őrültségem mellett, hogy a nyugdíjalapot tápláljam, és semmi előrelépési lehetőséget ne nyerjek rajta. Pénz lenne, de nagy szerencsémre most nem is a pénz a lényeg. Pánikbeteg vagyok, depressziós, tele vagyok gátlásokkal, marhára megnehezítik az életet a beszűkült falak. Próbáltam már mindent, gyógyszert, motivációs videókat nézni, 1-2 napig használtak is, de folyton visszasüllyedek a szervezetem által generált tengerbe. Gondolom ezzel sokan vannak így. Öngyilkosságra nem gondoltam, valamiért ott van bennem alul a remény, de az sem segít az emberen, ha látja a többi sikeres lényt. Nem vagyok irigy, egyáltalán nem, csupán rossz érzéssel tölt el, hogy mások mennek előre, én meg hátra. Az ember azt gondolná,hogy feljön ide, és majd kicsit megnyugszik ,de csak annyit lát,hogy az egyik csoport sajnáltatja magát, a másik sikeres csoport meg támadja a másikat. Persze vannak olyan emberek, akik megérdemlik, de csomó ember beteg, és senkinek sem ugyanaz az útja. Nem álmom,hogy villákban igyam a koktélokat a ferrarim mellett, csupán a boldogság egy kiegyensúlyozott helyen. Nincs önbizalmam, nincsen sok tapasztalatom, az egyetlen amit el tudok mondani magamról,hogy jó ember vagyok. Nem szórom az igét, nem szoktam róla beszélni, de legbelül tudom,hogy én vagyok az az ember,akire bármikor lehet számítani, még akkor is, ha nem kap cserébe semmit. Kimagaslóan okosnak tartottak egész életemben, jártam versenyekre, jó a memóriám, gyorsan vág az agyam, de egyetemre nem lenne már elég pontom, OKJ-ból fogalmam sincs, hogy mit is kéne elkezdeni, mivel folyamatosan azt hallom,hogy kukába való papír, és előbb veszik fel mindenhova az egyetemet végzett embert, ami főleg fájó, mivel irodai munkában tudnám elképzelni magam, 90%-ban a precizitásom miatt. Mehetnék asztalosnak persze, mint az elején írtam, nem lenne degradáló, de valahogy nem tudom magam elképzelni ilyen szakmákban. A legrosszabb,hogy csak 12 órás eladói állásokra hívnak folyamatosan, van egyáltalán reményem?...



Keress kérdéseket hasonló témákban: munkanélküli, szakma, OKJ, egyetem, kilátástalanság, álláskeresés, munka, remény

 2017. okt. 25. 01:47  Privát üzenet  

A válasz

Azt hiszem nálad is az lehet a baj mint nálam, hogy a gátlásaidtól és az önbizalomhiányodból és talán jóságodból kifolyólag felveszed minden emberi kapcsolatodban az áldozat szerepét.


Azon nem gondolkodtál még el, hogy javíts az érettségiden? Kérsz egy évet a szüleidtől, és közben hátha sikerül kigondolni, mivel is szeretnél valójában foglalkozni. Mellette koncentrálhatnál némi kapcsolatépítésre és kicsit többet kimozdulni, kirándulni, valami olyan hobbit találni, ahol tudsz haverkodni másokkal, új embereket ismerhetsz meg.



A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 74%-ban hasznos válaszokat ad.
# 1/2Időpont 2017. okt. 25. 03:46 Privát üzenet
Hasznos számodra ez a válasz?
A kérdező kommentje:

Most főleg a lelkivilágom erősítésén kellene munkálkodnom. Egyre jobban hátráltat, és már-már semmibe sem merek belekezdeni, vagy egyáltalán ránézni.

# 2/2Időpont 2017. okt. 25. 10:12 Privát üzenet

Értesítsünk róla, ha új válasz érkezik? Válasz küldése



Kapcsolódó kérdések
Van barátnője, de flörtöl?
Van remény a Badoo-n barátokra szert tenni?
Nektek mi az, ami reményt ad az életben?
Nagyon gyerekes ötlet ez? Szürreális a jövőbeli tervem?
Állásinterjú után eltelt két nap. Nem hívtak azóta. Van még remény?
Mitévő legyek? Tanácsot adni?

Kérdések az Emberek rovatbólKérdések a Munkahely, kollégák rovatból








Minden jog fenntartva © 2019, www.gyakorikerdesek.hu | GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info (kukac) gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!