Nektek munka után van időtök sportra, szociális életre, hobbikra?

Én heti 40 órában dolgozom, plusz napi fél óra ebédszünet. Belefér a sport, hobbi, úgy intézem, hogy beleférjen, mert ezekre is szükségem van ahhoz, hogy jól érezzem magam.

A szociális élet, hát azon lehetne mit javítani, de az nem az időm miatt nehézkes, hanem hogy nagyon mások vagyunk az ismerőseimmel.

Belefér, de nem mindig könnyen, pedig még családom sincs.

Néhány hónapja váltottam munkahelyet, és majdnem két órával több idő elmegy az odajutásra/visszajutásra, mint korábban. Ha jó az idő, bringázok (és le van tudva a sport + mondjuk egy futás hétvégén), ha rossz idő van, akkor pedig olvasok a tömegközlekedésen.

Hétköznap két-három este szokott programom lenni. Hát, kell egy kicsit nógatnom magam, én is introvertált vagyok és a munkanap végén eléggé nyűgös, de amikor ott vagyok a programon, akkor már tök jó. A többi este meg csak hazahúzok (ha túlóráztam, akkor főleg), és magányos hobbikkal töltődök.

Nekem is el tudják venni az időt az alvástól, mind a társas élet, mind a magányos hobbik. De nem baj, inkább iszok eggyel több kávét másnap, minthogy mókuskerék legyen az életem.

Nekem 10 napból 8-9-szer 4-kor vége a munkaidőnek, tehát van időm.

Jó ok. vannak túlórák, volt hogy vidéken voltam és este 6-ra értem haza, de volt amikor 2-kor és már nem mentem be a központba.

Na szóval sokszor megyek munka után egyet fürdőbe, és úszni, sporttelepre, sajnos amikor megyek 4-5 fele a fitness terem fullon van, oda nem igen tudok, csak hétvégén.

Na szóval tudok sportolni munka után.

#8,

De igen, lemerít. De attól, hogy valami lemerít, még lehet jó dolog. A megterhelő kerékpározás is lemerít (igaz, fizikai értelemben), mégis szívesen csinálom.

Ezek a társas programok sok örömet és gazdagságot hoznak az életembe. Az abszolút társas igény nélküli ember még az introvertáltak között is ritka. Néhány órára jólesik "kilépni a barlangból", és nem csak hogy sarokban ücsörgő megfigyelőként, hanem kifejezetten központi figuraként részt venni.

De nem olyan hosszú időről van szó. Jóval kevesebb óráról, mint ahányat a munkahelyemen töltök. Ott például igencsak magának való, szótlanul a munkájába temetkező emberként ismernek.

Amúgy pedig egyedül élek, szóval eszményi körülményeket tudok teremteni a szociális akksijaim feltöltéséhez.