Ahhoz, hogy a legjobbak lehessünk, másoknak el kell bukniuk - Akkor nem is gáz, ha az embereken keresztül érjük el a céljainkat?

Van itt némi ellentmondás, nem értem a kérdésedet.

Mi-köze van a te szimpátiádnak idegnek felé, a te családodhoz (?) meg annak, hogy a legjobb legyél ?

Hataloméhes, hatalomra vágyó ember vagy , tanulj, dolgozz,teperj, nyalj, legyél a lába között, szoknyája alatt akinek kell, nyalj abba a lukba amelyikbe kell és akkor biztos eléred a célod. Felőlem, lehetsz a dalai láma is, engem az sem érdekelne ha együtt dolgoznánk.

Sem saját magunk számára, sem pedig saját szeretteink számára nem kell minden áron a legtöbbet nyújtani, főleg nem akkor, ha idegenek rovására van.

A "versenyszellem minden áron" eszme egy téveszme. Ez az egyik fő oka az emberiség boldogtalanságának.

Csak hát vannak, akik tudatában vannak ennek, és vannak, akik öntudatlanul hiszik működő életvitelnek. Persze működni működhet, de csupán egy életen át.

És utána...??

Az értelmes ember nem pusztán az érzékszerveinek hisz, hanem gondolkodik is, önállóan, felnőtt módra. Például mindarról, amely további valóságokat érzékszerveinkkel sem és jelenlegi műszereinkkel sem tudunk érzékelni.

"Mi van a születés előtt, a halál után?" Stb. Az értelmes embernek a fő kérdései közé tartoznak az utóbbiak. Vagy csupán vegetálni és könyökölni vagy itt, azt hiszed?

Egész egyszerűen csak annyit kell tenned, hogy bővíted a gondolkodásmódodat, plusz önállóan, független módon kezdesz el elsősorban gondolkodni, külső hatásoktól mentesen és végiggondolni kezdheted a dolgokat.

Javaslom, kezd pl a kizárásos alapon való gondolkodással. Konkrét példa:

"Nem tudom, mi van a halál után, és ne mis érdekel".

Erre érdemes felvetned:

"De ha az nem érdekel engem, akkor biztosan nem járok tévúton? Na, akkor most végiggondolom, mi volna, ha számítana az is ,tehát ha érdekelne engem, mi lehet a halál után. Pl mi van a születés és halál között, ennyi volna az egész élet értelme? Nézzük meg, hátha... de ha kiderül, hogy nem csak ennyi az értelme, az azt bizonyítja, hogy van értelme azon is elmélkedni, ami nem annyira szembetűnő, pl a halál utániak, születés előttiek."

Csak az állati szinten élők hisznek valamiben, meg hitetlenek, és/vagy élnek rutinszerűen, megszokásból, mások hatására. És együtt sétálnak a szakadékba, a haláluk után.

Persze soha semmi se késő, na de minél később kapsz észbe, annál nehezebb lesz korrigálnod az életutad.

Nem sablonosan gondolkodj és ne is dacosan. Hanem a kettő között: az optimumot keresve, és elsősorban függetlenül. Mások inspirációja se mellékes, de legyen az innentől csupán másodlagos.

Ergo nehogy bemagold, amit írtam. Csupán inspirállak továbblépési módokra.

1, Szerintem ez a nézet csak egy országban "menő" így;

2, Ezek szerint ha valami gond történik egy szerettemmel, akkor a, vagy magam rendezzem el az eü.-i baját, vagy, b, vademberként viselkedjek a segítségadóval szemben? Mert egy ilyen helyzetben is a "szeretteink élete és jóléte" lenne a fontos;

3, Az országban sok ember ismeri és egyben nem ismeri egymást. Sokunknak van egymással rokoni, baráti kapcsolata egymással. tehát a dolgok, a folyamatok valahol összefüggnek egymással.

Így nézve sem kell az "együttérzés meg a szimpátia"?

"Végül is nem a becsületedért veszed a kenyeret a boltban." Kérdező, ezt neked egyes szám első személyben kellett volna írnod.

Utaltam rá, hogy mélyebben és önállóan érdemes gondolkodni, nem pedig másokat utánozva, vakon. Ha viszont birka maradsz, akkor tévesen látod a valóságot, akárcsak a többség. Téveszmék miatt leledzel sajnos egybites, kizáró, azaz "logikai vagy" állapotban, miszerint "vagy ő, vagy te".

Olyanról még nem hallottál, hogy őszinte együttműködés sikere...? Nyilván nem mindegy, hogyan, mikor kivel. De még a hülyéken is lehet segíteni -akár rejtett együttműködéssel, jó értelemben úgy, hogy senki se sérüljön, sőt, inkább mind több ember és élőlény jól járjon-, százból egynek idővel megjön az esze. Már ezért érdemes felébreszteni a téveszméjéből.

De aki nem okul a saját hibájából, az pő baja, nem az enyém. Nekem csupán átmenetileg kellemetlen a sok izomagyú. Az izomagyúak baja, hogy k izomagyúak. De ettől még megpróbálok olykor segíteni rajtuk. Ha nem hat, elsősorban őket érinti, nem engem. Szomorú egy kissé, de saját magának választják a birka izomagyak azt, ami felé haladnak.

"be-e-e-e.. beeee....

BEEEE a szakadékBEEEEE e-e-együttese-e-e-eeeen...

ÁÁÁáááá...."

Én csak inspirálok, nem mondom meg, hogy mit gondolj, mit csinálj.

Ne azt nézd, mi történik körülötted, ha meg akarod érteni a valóság mélyebb, teljesebb szintjeit. A felszíni körülmények csapdák, életleckéből megtévesztések. A földi, fizikai-anyagi lét egy illúzió. Kemény, nehéz, fájó illúzió bár, de attól még csak látszat. A valóság egy icipici szelete, amit érzékelünk az érzékszerveinkkel.

Egy denevér tök máshogy hall, egy rovar tök máshogyan lát, mint az ember. És te mégis az érzékszerveidből indulsz ki. Tapsvihar...

Munka hejet kell váltani, sajna sok helyen ez a taposás megy! Aki meg fenn van a magaslaton hatalomtól megrészegülve röhög h tapossák egymást az egerek!

Ha sok a talpnyaló nincs mit tenni!

A sok szakmai tapasztalat évek munkálya elegendő lessz az új munka helyen esetlegjobb poziciora mint a mostani!