Nincs munkám 3 hónapja és nem is nagyon vágyom rá, hogy megint bunkó kollégák között egy kis senki alkalmazott legyek. Más is van így ezzel? Mihez kezdjek?
Szeretnék pénzt keresni, persze. Szeretném azt is, hogy a rokonaim, barátaim ne nézzenek le azért mert itthon ülök 3 hónapja. De egyszerűen azt érzem, hogy nem megy, nem tudom rávenni magam arra, hogy 'normális' munkát keressek. Több helyen (kb. 5-6 hely) dolgoztam már. Egyik helyen sem túl sokáig, a legtöbb fél év volt, aztán mentem egy új helyre. Ezek között voltak eladói, vevőszolgálati, call centeri munkák, valamint fordítás is. Pár hónapja el kellett jönnöm egy munkahelyről, mert 140 ezres fizuért (call center) borzasztó mennyiségű és nehézségű feladatokkal bombáztak, és már hányingerrel mentem be minden nap. Az összes eddigi munkahelyemen nagyon nehezen fogadtak be, mindenhol minimum 1 hónap gyomorgörcs volt, mire elfogadták a képem és hajlandóak voltak szóba állni velem, mert rájöttek, hogy 1. jól dolgozom, 2. igazából kedves és rendes vagyok. Persze utána elkezdtek nyalni nekem a kollégák, mert látták, hogy rám tudnak bízni feladatokat. Majdnem mindegyik helyen lekezeltek, volt, ahol szó szerint egy kutyaként bántak velem, csak azért, mert nem álltam be a sorba és nyaltam a kollégáknak, hanem volt bennem tartás, és adott esetben kiálltam magamért. Szóval összességében nagyon rossz tapasztalataim vannak munka fronton. Talán az utolsó munkahelyem volt az, ahol a főnök azon nyomban megkedvelt és állandóan velem beszélgetett, erre persze a többiek irigyek voltak ezért 1 hónapig senki nem nyitott felém. Mióta eljöttem csak tengek-lengek, szomorkodok, hogy nincs munkám, mégsem keresem, mert ha már rágondolok, hogy munkakeresés, hányingert kapok. Itthon mindent megcsinálok, főzök, takarítok, csak ne kelljen keresnem. Nemrég végeztem el az egyetemet nappalin és most is egyetemre járok egy levelezős továbbképzésre, mégis azt érzem, hogy hiába van papírom, egyelőre egy nagy 0 vagyok , mert nincs kedvem egy munkahelyet sem megpályázni vele. A legtöbb hallgatótársam irodai munkára ment az egyetem után, de szerintem annál szörnyűbb dolog a világon nincs, minthogy 8 órában egy irodában ülsz ami szépen lassan megöli a lelked. Nyilván szükség van bevételre, hogy fenntartsam magam, de azt érzem, hogy nem vagyok alkalmazottnak való, meg, hogy annyira szörnyű minden alkalommal egy új társaságba bemenni, ahol már mindenki összeszokott én meg teperhetek hetekig, hogy emberszámba vegyenek. Emiatt sokat stresszelek, mert tudom, hogy kellene és illene dolgozni, de azt is tudom, hogy megint csak szarul érezném magam és otthagynám ha találnék egy helyet, mert csak kényszerből, a pénzért csinálnám, vagy ami még rosszabb, nem hagynám ott, mondván 'végre megint van munkám', de közben szenvednék. Azt azért hozzáteszem, hogy szülői segítséggel tudom ezt megtenni, ami nyilván kihasználás és pont ezért szeretném rávenni magam, hogy lépjek az ügyben, mert igaz csak 3 hónapja tart, de én már nagyon szégyenlem magam emiatt. Gondoltam rá, hogy elmegyek pszichológushoz, de még nem döntöttem el. Gondoltam előtte kiírom ide, hátha kapok valami jó, használható ötletet, hogy mihez kezdjek.
L
válasza:Igazán ekarulhatnatok ti munkakerükők, hogy miből eltek....
Szeretnem en is lógatni a labam, ezert kerdem....
Belem kidolgozom, hogy jussak egyről a kettőre, ti meg lazan benyögitek, hogy nem dolgoztok hóbapok óta... hogyan????
Dolgozz otthonról. Millió egy lehetőség van, találd ki, mihez értesz, aztán regisztrálj fel Upworkre meg ehhez hasonló oldalakra.
Sok ember nem alkalmas beosztottnak, valószínűleg te sem, és addig, amíg van más opció (távmunka, egyéni vállakozás), nem kell feltétlenül erőltetned a tradícionális "bejárós" munkahelyeket.
válasza:A múltkor számolgattam és 14 munkahelyem volt 11 év alatt, főleg amikor elkezdtem 19 évesen melózni akkor volt nekem is sok ilyen pár hónapos, max. fél éves munkám. 4 országban is dolgoztam már eddig. Szerintem amíg fiatal az ember addig próbáljon ki minél több mindent ami érdekli és akkor majd könnyebb hozni egy döntést, hogy mi is lenne jó hosszú távon. Az, hogy van egy diplomád nem jelent semmit, attól még elmehetsz máshová is, én autószerelőnek tanultam, ahhoz képest most meg az egészségügyben dolgozom. :D
Mivel te lány vagy nálad még az is szóba jön, hogy gyerekvállalás, akkor egy évet (vagy éveket) úgy is otthon fogsz ülni, tehát jó ha le tudod foglalni magad otthon is, hogy ne unatkozz.
Vannak nagyon érdekes munkák, csak rá kell találni, nyiss a világ felé... :)
válasza:Milyen diplomád van, mit tanulsz most és hány éves vagy?
Én maximálisan megértem a helyzeted, én is hasonlóban vagyok és voltam. Én 3 > éve dolgozom, hogy legyen pénzem egyetemre. Ez volt a terv. 1 évet ment, utána meg egy tanfolyam miatt, ami nem indult elvesztettem a munkahelyem és borult minden, mivel nem találtam munkát. Teljesen összeomlottam és leépültem, annyira, hogy pszichiátriára jutottam és halvány árnyékom lettem önmagamnak. Olyan szinten tönkrementem, hogy íhaj. 1 évet ültem otthon, igaz ebben volt fél év levelezős egyetem is, ami nem tetszett, rosszul választottam elismerem.. meg azért is volt bukta mivel tönkrementem otthon megviseltek a dolgok.
Most úgy vagyok, hogy "van munkahelyem" egy gyár. Amiket utálok. Mindennap gyomor ideggel megyek be, alvászavarom van és értelmetlen a meló.
Igazából gyakorlatilag fél halott vagyok és rosszabb állapotban vagyok mint hónapokkal ezelőtt, mikor nem volt még munkám.. csak tudod én már otthon se bírom ki. Így meg lassan (de már közepesebb mértékben) tönkremegyek.
Az egyetemen várom nagyon, meghogy valami legyen a számlámom addigra. De értelmetlen minden napom. Fontolgatom a pszichológust ami sok pénz, meg igazából semmit se ér, ha te nem adod hozzá az önrészt. Csak önmagad tudod megváltani. Én magam részéről tudom mit kéne csinálnom, de a legalapvetőbb feltételek se adottak jelenleg és szó szerint leépülök.
Szerintem a titok nyitja mindenképpen a tanulásban van és a jövőre kell gondolni. Sok melóhelyen megfordultam én is, ahol alkalmazott voltam, vagy csicska. Elég is volt. Tényleg az a legrosszabb ha valaki olyat csinál amit nem szeret, az az ember mentális tönkretételének legbiztosabb módja, főleg ha meg se fizetik. 140 ezer? 102 ezer volt a fizetésem 2 műszakban. :D
22F
válasza: válasza:Szerencsére jómagam még nem voltam ilyen helyzetben.
De egy ismerősöm igen. Mindenki belérúgott a munkahelyén. Mindig mindenért ő volt a hibás, lekezelően bántak vele stb., pont ahogy leírod. Gyomorgörcsök, epebántalmak stb.
Dolgoztunk azonos vállalatnál. Láttam, hogy mindent magára vett. Szó szerint mindent. Ha valaki fáradt volt, vagy fájt a feje, és nem úgy szólt hozzá, akkor ő azt azonnal úgy értelmezte, hogy az illető ellenséges volt vele. Közömbös arckifejezéseket is mogorvaként értelmezett, tehát másképp látta az embereket, és ehhez méltóan is reagált. Mártírként, energiátlanul vonszolta magát, és ha szólt hozzá valaki, akkor egy "mi van már megint" arckifejezéssel nézett oda. Úgyhogy lassan a munkatársak hozzáállása is tényleg elment ebbe az irányba, és amikor kedvesek próbáltak vele lenni, az is erőltetett volt, mert semmilyen pozitív reakciót nem tudtak kicsalni belőle.
Mostanra teljesen megváltozott, és talált is magának egy olyan csapatot, ahol befogadták, kedvesek vele, sokszor azért marad benn tovább a munkahelyén, mert jól érzi magát, és elfeledkezik az időről. De ez a változás több évig tartott, és nagyon nehéz folyamat volt, és mindig tudatosan meg kellett figyelnie, hogy milyen eseményre hogyan reagál, hogy lássa, mikor történik tényleg a sérelmére valami, és mikor váltja ki ezt belőle valamilyen berögződés. Szóval a kulcs a tudatosság.
Ebben segít az is egyébként, ha azt figyeled, hogy az emberek másokkal milyenek. Sokszor az ember azt hiszi, valaki pikkel rá, közben szó sincs róla, mindenki mással is ugyanúgy viselkedik az illető.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!